Bár hihetnénk, hogy a legtöbb profi triatlonista szigorú étrendet követ, az egyébként kimondottan csinos, jó alakú Saleta Castro példája is bizonyítja, ez egyáltalán nincs így. Persze mint hangsúlyozza, mindenkinek meg kell tapasztalnia, mi a jó számára, ő viszont nem az a típus, aki nemet mond egy kis édességnek, ha éppen azt kívánja.
„Nem követek semmiféle speciális diétát – árulta el. – A versenyek előtt jobban odafigyelek, és persze próbálok egészségesen táplálkozni, de nem vagyok megszállott. Nincs szigorú étrendem. Próbálkoztam, de nem vált be, pszichésen nem volt rám jó hatással. Másnak biztosan működik, de nekem nem jött be. Igyekszem az egészséges táplálkozás irányelveit követni, és megfelelő alapanyagokat használni, de ha megkívánok egy szelet csokitortát, lelkiismeret-furdalás nélkül megeszem, mert szeretem és jólesik.”
A spanyol hölgy hat hónappal az aktuális verseny előtt kezdi a felkészülést.
Ettől persze még Saleta Castro sem veszi félvállról a felkészülést, sőt, egész évben keményen edz, hogy a versenyeken minél jobban teljesítsen.
„Gyakorlatilag egész évben keményen edzünk, leszámítva három hetet, amikor kipihenem a fáradalmakat. Egy Ironman előtt általában hat hónappal elkezdjük a felkészülést, és úgy a legszerencsésebb, ha a pihenést követően máris elkezdünk edzeni egy újabb versenyre, hogy ne essek ki a ritmusból. A szezon végén jöhet a három-négyhetes lazítás, de fontos, hogy utána ismét edzésbe álljak, felvegyem a ritmust, nehogy elveszítsem, amit addig felépítettem. Ha nem figyelsz eléggé, és elhagyod magad, nagyon nehéz visszanyerni az erőnléted.”
Saleta Castro szerint is az erőnlét mellett a motiváltság dönthet egy-egy versenyen.
A munkához pedig a megfelelő pszichés felkészülés is hozzátartozik, sőt, legalább annyira fontos, mint hogy erőnlétileg tökéletes állapotban legyen a versenyek előtt. Enélkül valószínűleg nem tartozna a legjobb spanyol triatlonisták közé.
„Olimpiai távon jól úsztam és bicikliztem, de a futás nem volt az erősségem. Aztán elkezdtem jó maratoni időket futni, és rájöttem, korábban elhittem, hogy nem vagyok jó futó. A fejemben volt a probléma. Elkezdtem ezen dolgozni, motiválni magam, és egyre jobb időket futottam, és ennek köszönhetően különböző versenyeken dobogóra is állhattam. Az erőnlét mellett ugyanis sok múlik azon, mennyire hiszel magadban.”
Márpedig Castro hitt magában, és teljesült az álma, vagyis részt vehetett a hawaii Ironman-világbajnokságon, sőt, ezúttal is elsődleges célja, hogy elindulhasson a sportág csúcseseményén.
„Nagyon fiatalon kezdtem a triatlont, szinte minden kategóriában spanyol bajnok lettem, mígnem bekerültem az U23-as válogatottba. Ott azonban hamar ráébredtem, valójában nem ez tesz igazán boldoggá, mert nem az volt a legfőbb célom, hogy eljussak az olimpiára, hanem hogy ott lehessek a hawaii világbajnokságon. Huszonhárom évesen teljesítettem az első fél Ironmanemet, és nyertem is. Szerettem volna indulni egy hosszú távú triatlonversenyen Spanyolországban, de az edzőm mondta, ne siessek el semmit, fontos, hogy szép fokozatosan hozzászokjak a hosszabb távhoz. Végül kétezertizenkettőben végigcsináltam életem első Ironmanjét Lanzarotéban, ami keménysége és nehéz körülményei miatt nagyon hasonlít a hawaii versenyhez.”
