Az alapítás óta tagja és egyik főtámogatója a pécsi Mecsek Maraton Team Sportegyesületnek Herbály István, aki a hegyikerékpárban elért sikereit hosszútávú triatlonozással koronázta meg.
„Úszni gyerekkoromban megtanultam, de nem túl magas szinten. Mellben egy-másfél kilométerre voltam képes, de a gyors egyáltalán nem ment – mondta az informatikai céget vezető vállalkozó, akinek a sport mára a mindennapok részévé vált – Kétezertizenkettőben kezdtem montizni a hosszúhetényi bringásokkal, akiknek köszönhetően rövid idő alatt sokat fejlődtem. Egy évvel később már maratonikon indultam, köztük az ikonikus Salzkammergut Trophyn. Ugyanebben az évben voltam egy féltávú Ironman-versenyen váltóban, amelyen csak a kilencven kilométer kerékpározás volt a feladatom. Majdnem belepusztultam, de a hangulat teljesen magával ragadott, hősként tekintettem a befutó egyéni teljesítőkre.”
Aki tud úszni, s jól megy a kerékpározás is, előbb-utóbb egy triatlonverseny közelében találja magát.
„A futással kétezertizennégyben ismerkedtem meg, amikor elhatároztam, kipróbálom a triatlont. Az iskolából nagyon rossz emlékeim voltak, de a bringázás adott egy alap-állóképességet, így első próbálkozásra sikerült tíz kilométert teljesítenem, hatperces ezrekkel. Igaz, hogy utána pár napig alig bírtam mozogni, de kiderült, nem reménytelen a helyzetem. Már az év elejétől a Keszthely Triatlon féltávú versenyre készültem.”
A Keszthely Triatlonon 1.9 kilométer úszás, 90 kilométer kerékpározás és 21 kilométer futás teljesítése az előírás. A rövidebb távok teljesítése után a legtöbb triatlonos már az Ironman-távot tűzi ki céljául.
„Az első nagyatádi teljesítésemre nagyon büszke vagyok, mert tizenegy óra és negyvenhét perc alatt sikerült kiérdemelnem az Ironman-címet. Aki azt mondja, az Ironman-táv minden percét élvezte, az konkrétan hazudik. Az első teljes távomnál szerencsém volt, a csaknem négy kilométer úszást túléltem, a száznyolcvan kilométer bringázás szinte elrepült, és a maratoni első fele is vidáman telt. Na de aztán jött az utolsó tizenkét kilométer, amely nem az önfeledt kacajok időszaka volt, s ahogy az arcokon láttam, többen is így voltak vele.
Az eddigi legnehezebb versenyem az idei nagyatádi volt, mert kánikulában kellett a távot megtenni, s már a bringán éreztem, hogy végem van. Na, innen már csak ötven kilométer tekerés és a maratoni lefutása volt vissza. Többször felvetődött bennem, hogy feladom, ugyanakkor kíváncsi is voltam, hogy ha fizikai erőd már nincs, puszta akaraterővel lehet-e versenyt teljesíteni. Igen, lehet, de rengeteg szenvedés árán.
Persze ebből is lehet tanulni, sőt ebből lehet csak igazán. Mivel a triatlon hosszútávú verzióját űzöm, igazából könnyű versenyről nem tudok beszámolni. Ha egy verseny könnyű, ott baj van, mert akkor nem adtál ki mindent magadból. Akkor pedig minek készültél hónapokon keresztül? Egy féltáv sem lehet már könnyű, mert kilencven kilométer bringázás után azért a félmaratoni második felére biztosan fárad mindenki. Márpedig ha jó időt akarsz elérni, a második felét is nyomni kell.”
Kétgyermekes apaként, a család és a munka mellett jó időbeosztással rendszeres sportra is jut ideje az üzletembernek, akit profi edző készít fel.
„Flander Márton magyar bajnok segít a felkészülésemben, büszke vagyok és örülök, hogy megismerhettem egy ilyen kivételes sportembert. A hétközbeni edzéseket össze kell egyeztetnem a munkával és a gyerekek programjaival, a hétvégi hosszú edzéseket pedig a család tűrőképességével. Ez egy profi logisztikusnak is szép feladat. A triatlonban nem is a távolság a vészes, hanem a ráfordított idő, ami versenyszezonban tizenkét-tizennégy órát is jelenthet. Egy amatőr sportolónak szerintem nehezebb megtalálni az edzésre szánható időt, mint magát az edzést elvégezni. Természetesen a legnagyobb álmom, hogy kijussak a hawaii Ironman-világbajnokságra, de ez még valóban csak az álom kategóriája.”
Az eddigi sikerek után azonban szükség van az újabb kihívásokra, élményekre.
„Most kicsit elegem volt az aszfaltból, ezért úgy tervezem, jövőre visszatérek a terepre. A X-Terra tereptriatlon-sorozat egy-két versenyén szeretnék elindulni. Probléma, hogy hazánkban ilyet nem rendeznek, vagyis mindenképpen külföldre kell utaznom.”
Tartozni valahová
Szerettem volna fejlődni, mert a falunkban csak én triatlonoztam, senkitől nem tanulhattam, ezért csatlakoztam a Mecsek Maraton Team-hez. A fejlődés mellett pedig fontosnak tartottam, hogy népszerűsítsük a sport szeretetét, és minél több embert vegyünk rá a mozgásra, akár olyan felnőtteket, akik hozzám hasonlóan életük korábbi éveiben nem sportoltak. Belépéskor és a szponzorációnál is saját példámból indultam ki, mert emlékeztem, milyen sokat adott nekem a hosszúhetényi bringás közösség. Sokat tanultam tőlük, sokat fejlődtem, rengeteg szép helyet, útvonalat ismertem meg nekik köszönhetően.
Fotók: ironmanfoto.hu
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
