Els Visser éppen orvosi tanulmányait folytatta, amikor élete nagy nyaralása rémálommá változott. A fiatal hölgy Balin töltötte a szakmai gyakorlatát, amelynek befejeztével négynapos hajóútra indult a Floresi-tengeren. Leginkább búvárkodni szeretett volna, ám az első éjszakán a hajó, amivel több turista társaságában utazott, zátonyra futott és mérföldekre a szárazföldtől elsüllyedt. Nyolc órát kellett úsznia, mire elérte a legközelebbi szigetet. Megmeneküléséről és az átélt tapasztalatokról a walesonline.co.uk hasábjain számolt be.
„Már este nyolc óra is elmúlt, amikor arra ébredtem, hogy hatalmas hullámok verik a hajó oldalát, az ágyam is teljesen vizes lett – emlékezett vissza Els Visser. – Halálra rémültem, és gyorsan magamra kaptam a mentőmellényt. A félelmem sajnos beigazolódott, a hajó három órával később süllyedni kezdett. Az utasok a mentőcsónakokba vagy a süllyedő hajó tetejére menekültek. Telefonos kapcsolatunk nem volt, vészjelzést nem tudtunk leadni. A tenger közepén, éjszaka fogalmam sem volt, hogyan fogjuk túlélni.”
Els Visser Indonéziában, még a hajótörése előtt – Fotó: walesonline.co.uk
A holland hölgy a hipotermiától tartott a leginkább, de mint kiderült, amiatt nem kellett aggódnia, a víz még éjszaka is 26 fokos volt. Hiába láttak azonban repülőgépeket a távolban, jeleztek és kiabáltak felé, senki sem vette észre őket. A hajnal sugarai aztán reményt költöztettek a szívébe, szárazföldet pillantott meg a horizonton. A turistacsoportban nagy vita robbant ki, mit csináljanak, végül négy társával együtt úgy döntött, vállalja a kockázatot, és megpróbálnak kiúszni a partra.
„Amint eldöntöttünk, hogy úszunk, sokkal jobban éreztem magam, láttam magam előtt egy célt, amiért küzdhetek
– folytatta a történetet. – Az adrenalin teljesen elöntötte a testemet. Éreztem, hogy kimerült vagyok, de nem éreztem fáradtságot, csak tempóztam előre. Elképesztő élmény volt megtapasztalni, milyen erőfeszítésre képes vészhelyzetben az emberi test. A Floresi-tengerben köztudottan sok cápa él, de nem érdekelt semmi, csak mentem előre. A többiek néha belenéztek a vízbe, mozog -e valami alattunk, de én nem foglalkoztam vele.”
Els Visser és társai szerencsésen partot értek, a szárazföld azonban gyakorlatilag egy működő vulkán volt, és teljesen lakatlan. A fáradtságtól elgyötörten egyik társával együtt úgy döntött, megpihennek az egyik szikla alatt, később felfedezték a környéket, és tiszta vizet találtak. Ez azt jelentette, hogy legrosszabb esetben is még két hetet maradhatnak a szigeten, sőt mivel állatokat is láttak, szükség esetén az élelmet is meg tudták volna oldani. De szerencséjükre erre már nem volt szükségük.
„A távolban egyszer csak észrevettünk egy óceánjáró hajót, ami egyre közeledett felénk.
Ahogy felléptem a hajóra, teljesen elérzékenyültem, csak sírtam és öleltem mindenkit, aki körülöttem volt. Hazatérve Hollandiába szerencsésnek éreztem magam, amiért életben vagyok. Az átélt élményeket azonban nem volt könnyű feldolgoznom, nem találtam a helyem a társadalomban, szakember segítségét kértem. Ő javasolta, hogy kezdjek el sportolni, és a futás nagyon megtetszett. Maratoni versenyeken vettem részt, később a triatlon felé fordultam.”
Az ironmanversenyekről egyik kollégájától hallott, az elsőt mindössze néhány hónap felkészülés után teljesítette Svájcban. Negyedik helyen ért célba, ami csak tovább növelte az önbizalmát. Ausztráliába költözött, kemény felkészülésbe kezdett, és profiként indult el a versenyeken. Az eredmények gyorsan jöttek, pénzdíjakból 2017-ben és 2018-ban 30 ezer fontot (12 millió forint) gyűjtött, első versenyét 2018 augusztusában, hazájában nyerte.
„A versenyeken semmi más nem érdekel, csak a győzelem. Amikor úszom, időnként eszembe jut, milyen volt a tengeren a túlélésért küzdeni. Két napig tényleg azt hittem, meg fogok halni, de megmenekültem. A történtek megerősítettek, sokkal jobban bízom a képességeimben, mint korábban. A mának élek, minden napból megpróbálom kihozni a maximumot.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
