Bosszantja, hogy most nem jött össze Hawaii?
Dehogy bosszant – mondta Zelinka Gabriella, az olaszországi Cerviában megrendezett Ironman-verseny második helyezettje, aki mindössze 14 perces hátránnyal ért célba. – Egyáltalán nem volt tervben, hogy kvalifikálom magam, sőt az sem, hogy ilyen jó helyen érek célba. Eddig egy másik sorozatban, a Challenge Familyben indulgattam, tulajdonképpen ez volt az első teljes távú Ironman-versenyem, s az elmúlt évek alapján nem gondoltam volna, hogy egyszer ismét ezen a szinten leszek.
Hosszú időt hagyott ki.
Majdnem két évig nem versenyeztem, kétezertizenötben tüdőembóliám volt, ami miatt fél évet ki kellett hagynom, aztán túl gyorsan vetettem magam újra a munkába, és ezt a térdem bánta. Egy évet töltöttem el edzés nélkül, és bár tavaly már indultam versenyeken, egyáltalán nem voltam formában. Idén az edzésekre helyeztem a fő hangsúlyt, és jól döntöttem, mert talán elmondhatom magamról, hogy jobb formában vagyok, mint a betegségem előtt.
A cerviai versenyen mi volt a taktikája, hogy bírta a teljes távú versenyt?
Az úszás nehéz volt, nem fizikailag, hanem mert a víz tele volt medúzákkal, és ez kis izgalmat okozott az elején. Sosem találkoztam még velük, focilabda nagyságúak voltak és féltem, hogy megcsípnek, de szerencsére nem volt gond. A szervezők az amatőröknek engedélyezték, hogy neoprén ruhában ússzanak, a pro versenyzők azonban ezt nem tehették meg. Az úszásból az ötödik helyen jöttem ki, és próbáltam ragadni az első helyen haladóra, mert tudtam, nagyon jól kerékpározik. A száznyolcvan kilométer kétkörös pályára volt felbontva, az elsőben tartottam is a tempót, de a másodikra már éreztem, ha nem figyelek, kipukkanok, így a saját tempómban haladtam tovább. A futás előtt már nem éreztem túl jól magam, szenvedés volt, de végül is nem futottam annyira rossz időt, mint gondoltam. Az első helyezett Daniela Sämmlerrel azonos idővel értem célba, csak hát ő kerékpáron sokkal jobb volt nálam.
Ha már a kerékpározás után „kivan”, hogy tud nekiindulni egy maratoni távnak?
Sokszor az a gond, hogy eléhezünk a kerékpározás alatt, kevesebb a kalória, elveszik a só a szervezetünkből. Ezt a futás elején általában evéssel-ivással próbáljuk pótolni, és sokszor össze is kapjuk magunkat. Mondjuk én keveset ettem, mert a sok géltől már rossz volt a gyomrom.
Vérszemet kapott Hawaiira?
Természetesen örülnék, ha sikerülne kvalifikálnom magam, de úgy lenne jó, ha olyan formában állhatnék oda a világbajnokságra, hogy képes legyek a top 10-ben zárni. Ha jövőre jön össze, akkor jövőre, de ha kétezerhúszban, akkor sem leszek elkeseredve…
