A citromos sör volt a nyerő a Kinizsin

Május utolsó hétvégéjén rendezték a Kinizsi Százast, Magyarország legrégebbi teljesítménytúráját, amelyen az indulók célja, hogy a Budapest–Tata száz kilométeres távot 24 óra alatt teljesítsék. A kihívás nemcsak a túrázók körében népszerű, terepfutók is előszeretettel indulnak rajta. A leggyorsabb közülük az elmúlt évhez hasonlóan ezúttal is Kalmár-Nagy László volt, aki egyéni csúcsát megdöntve 12 óra 6 perc alatt ért végig.

„Amikor beértem Tatára, még nem volt kész a fogadópont, így kicsit várnom kellett – mondta, hozzátéve, hogy ő is meglepődött a tempóján. – Megmondom őszintén, kicsit elszámoltam magam. Azt hittem, ugyanúgy állok, mint tavaly, nyolcvan kilométernél döbbentem rá, hogy egy órával gyorsabb vagyok. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez nem verseny, nem is foglalkoztam vele, ki jön mögöttem, mennyivel vezetek, egyszerűen csak élveztem, hogy ott lehetek.”

Igaz, az időeredmény alapján úgy tűnhet, terepfutóként sem egyszerű végigmenni a Kinizsin. Az ellenőrzőpontok nyitása miatt például a mezőny végén kell indulni, ami azt jelenti, hogy a táv első felében több mint ezer túrázót kell leelőzni.

„Mindenki nagyon rendes volt, egyből elengedett, és szólt a társainak, hogy »Futó, Futó!«. A Nagy-Getéig viszonylag lassabban haladtam, ott vártam a pontőrökre fél órát, onnantól a saját tempómban mentem tovább.

A terep csak az elején okozott problémát, a Kevélyről lefelé rettenetesen sáros volt, sokat csúszkáltam, a Pilis-nyeregtől lett jó.

A levegő az előtte lévő napok esőzései miatt nehéz, párás volt, de az időjárásnak sosem tulajdonítok különösebben nagy jelentőséget.”

Egy ilyen hosszú út a szervezetnek is hatalmas megpróbáltatás, nagyon sok múlik azon, milyen módon pótolja az ember az elhasznált energiát. Kalmár-Nagy László sokat tanult a tavalyi futásából, és sokkal nagyobb figyelmet fordított rá, hogy megfelelően táplálkozzon.

„Az előző évben nem sokat ettem a Kinizsin, azon a teljesítésen inkább az volt a lényeg, hogy megismerjem, hogyan reagálok a hosszabb távú terhelésre. Két héttel a mostani esemény előtt kinn jártam Szlovéniában, a százhat kilométeres, csaknem ötezer méteres szintemelkedést magában foglaló Ultra-Trail Vipaván, amelyen szintén rengeteg tapasztalatot szereztem. Tizenhét órát töltöttem a sziklás terepen, és a rossz táplálkozás miatt a végére eléheztem.

Rájöttem, hogy a különböző speciális porok és keverékek mellett mindenképp muszáj enni egy kis szilárdat. Az idei Kinizsire ezért vittem kisebb szendvicseket is, az a néhány falat útközben átlendített a nehézségeken.

Nagyon jó érzés az is, hogy tudom, a család ott vár a hatvanadik kilométernél vagy a célban. A palacsinta és a kóla remek motiváció, de ezúttal a citromos sörért haltam meg. Mogyorósbányán ittam egyet a hűtőből, és utána az éltetett, hogy a célban is bonthassak egyet.”

A Kinizsi Százas idei leggyorsabb futójával más eseményeken is lehet találkozni. A szentendrei Ultra-Trail Hungary 54 kilométeres szakaszán indult, illetve a Piros 85-öt is tervbe vette. Versenynaptára nincs túlzottan tele, figyel rá, hogy szervezetének elég ideje jusson a regenerálódásra.

„Semmilyen sérülést sem szedtem össze a Kinizsin, de azért kicsit érzem a lábam. Két hosszabb verseny előtt ilyenkor legalább két hét pihenőt engedélyezek magamnak. Utána az sem zárható ki, hogy rendezvényen kívül végigfutok a távon. Szeretem, amikor semmi sem számít, csak a természet, a hegyek, az erdők, ilyenkor élvezem leginkább a futás minden pillanatát.”

nyitó kép: Rakk Gyula

(Megjelent a Nemzeti Sport Csupasport mellékletében 2019 júniusában.)