Csak megvalósult a hőn áhított skóciai kaland.
Régi vágyam volt, hogy Skóciában túrázzak, s mivel tavaly ősszel kijutottam, úgy voltam vele, több ikonikus útvonalat is végigjárok – nyilatkozta Csutka István, azaz Camino Steve. – Érintettem közben Angliát is, de nagyrészt skót földön haladtam. Többek között teljesítettem Anglia legnehezebb túráját, a négyszáztizenegy kilométeres Cape Wrath Trailt, amely Fort Williamből indul, s a Cape Wrathnél, lezárt katonai területen található világítótoronyig tart. Ennek én lettem a háromszázhetvenhatodik teljesítője, s az első magyar. Kint tartózkodásom alatt kilencszáztizenöt kilométert gyalogoltam, több mint huszonhatezer méter szinttel megfűszerezve.
Ilyen hosszú távon nyilván sok nehézséggel is meg kellett küzdeni.
A legnagyobb nehézség az volt, hogy nincs kijelölt útvonal, nincs ösvény, így végig kellett navigálnom az útvonalat.
De volt eső, sár, engem is elnyelő mocsár és láp, hatalmas viharok, rengeteg patak- és folyóátkelés, elképesztő hideg éjszaka, eltört túrabot, elveszített kabalakulacs, ellopott esőkabát és vízálló kesztyű, gyomorfertőzés, öt kilogramm fogyás, fáradtság és kimerülés. Persze a rengeteg pozitív élményt is meg kell említeni, így a ritka napsütés, a mesébe illő környezet, a sok kedves és segítőkész ember, a találkozások régi túratársakkal, az ízletes helyi ételek, az ismét felfedezett tejes tea élménye és a sok ámulatba ejtő pillanat is nagyszerű volt.
Kezdjük a Cape Wrath Traillel. Milyen volt?
A Cape Wrath Trailt átlagosan tizenhat-huszonöt nap alatt szokták teljesíteni, én azonban tíz nap alatt végigjártam. Ráadásul volt egy nullás napom, mert vissza kellett mennem Fort Williamba új túrabotot venni, mert amit vittem, eltörött egy esésnél… Nem volt egyszerű feladat folyamatosan navigálni, mocsarakon, zuhatagos folyókon és úttalan, sziklás hegyoldalakon megtalálni az átjárókat, pláne zuhogó esőben, ködben, szélviharban, sártól csúszós meredek sziklafalakon. Másztam át áradó folyó felett egy szál drótkötélen és gyalogoltam át a jéghideg vizű folyón toronyiránt, mert nem találtam hosszú időn keresztül sem elfogadható átkelési lehetőséget. A hajrában hihetetlen dolog történt velem. Tizenkét és fél kilométerrel a vége előtt kezdődik egy lezárt katonai terület, ahol NATO-hadgyakorlat volt éppen, így senki sem léphetett be.
Találtam a kormány honlapján egy telefonszámot a katonai irodához, s elmondtam, hogy átgyalogoltam egész Skóciát, s nem szeretném feladni a hajrában. Elképesztő, de az mondták, rendben, vasárnap átsétálhatok a katonai területen. Valamelyest aggódtam, imádkoztam, hogy senki se lőjön fenékbe, hiszen fegyveresekkel volt tele minden, s vadászgépekkel és hadihajókkal lőtték a területet. Igazi csodának tartom, hogy esélyt kaphattam a hadseregtől.
A West Highland Wayen is sok szép dolgot láthatott.
A Cape Wrath Trail előtt jó bemelegítés volt a népszerű West Highland Way, amely megmutatta Skócia különböző arcait. Egyébként kétszer gyalogoltam át a szigeten az Északi-tengertől az Atlanti-óceánig. Először a Great Glen Wayen, amely a jégkorszak által kialakított kétszáznegyven méter mély és harminchat kilométer hosszú Loch Ness, Loch Oich, Loch Lochy és a Caledonian Canal csatorna mellett vezet Fort Williambe. Másodszor pedig a Hadrian’s Wall Pathon. Az ösvény 1987 óta az UNESCO világörökség része, az útvonal mentén húzódott, és sok helyen szerencsére még ma is látható az az egykor hat és fél méter magas védőfal, amelyet Hadrianus római császár parancsára építettek. Továbbá megmásztam Anglia három legmagasabb hegyét, az ezerháromszáznegyvenöt méteres Ben Nevist, a kilencszázhetvennyolc méteres Scafell Pike-ot és a kilencszázötven méter magas Helvellynt, s még rengeteg kisebbet is.
A túrát Angliában, a Lake District területén fejeztem be azzal, hogy tizenöt óra, hét perc alatt teljesítettem a legendás ötvenegy és fél kilométeres „24 csúcs, 24 óra” nevű kihívást.
Erre az évre milyen túrákat nézett ki?
Van három, ezer kilométer feletti túra, amelyek között vacillálok. Mindegyik a világ más-más pontján van, a választásom azon múlik, hogy mikor tudok elmenni hosszabb időre az évben. Figyelembe kell venni az időjárási körülményeket és persze a saját időbeosztásomat is. Az biztos, hogy idén sem maradok nagy kihívást jelentő túra nélkül.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
