Csizmadia Blanka gyerekkorában telente rengeteg időt töltött kint a Pilis erdeiben édesapjával kutyaszánon. Nem csoda, hogy a kutyás sportok rabul ejtették a fiatal lányt, aki már húsz éves kora előtt középtávú fogathajtó Európa-bajnok lett két szibériai huskyjával. Egy kutyás sporttáborban járt kint először Norvégiában pár éve, és első látásra beleszeretett a vidékbe, így egyetem előtt kiköltözött négylábú kedvenceivel.
Azóta párjával, Mikallal igazi „friluftsliv”, azaz szabad levegős életet élnek.
A norvégoknál ritka, ha valaki hétvégén nem túrázni, kempingezni, horgászni, vagy vadászni megy, így a magyar lánynak nem esett nehezére beilleszkednie.
Norvégiában szinte bárhol tábort verhetünk – a magyar lánynak nem esett nehezére alkalmazkodnia
„Általában a környéken kirándulunk, és könnyű dolgunk van, hiszen a kutyák szánon húzzák a dolgainkat, így nem nekünk kell hátizsákban cipelni – avat be a részletekbe Blanka. – A legtöbbször függőágyban szoktunk aludni, néha sátrazunk mert a német vizsla keverék kölykünk hamarabb átfázik mint a huskyk, de
most télen hóbarlangot is ástunk, melynek nagy előnye, hogy a szél nem fúj be, és a hőmérő szála akár nulla fok fölé is kúszhat reggelre.
Két husky húzza a szánt
Ezeket a kis barlangokat domboldalakban érdemes építeni, a már picit megolvadt, tömör hóban. Norvégia végeláthatatlan lehetőséget kínál a kempingezés szerelmeseinek, csak azt határozzák meg, hogy százötven méterrel kell eltávolodni lakott területtől, ezen kívül bárhol bármeddig lehet maradni. A koronavírus idején sem szabtak ennek gátat, csupán a saját megyénket tilos elhagynunk.”
Blankáék legfontosabb kelléke a profi hálózsák, illetve egy vastagabb polifoam amire fekszenek. Rengeteg gyapjút hordanak és rétegesen öltözködnek, mivel pakoláskor és tűzifagyűjtéskor fontos figyelni rá, hogy semmiképp se izzadjanak le. Egy kis gáztűzhely is mindig helyet kap a csomagok között, ezzel gyorsan fel lehet forralni a tó vizét vagy a havat, így folyadékot sem kell cipelniük otthonról. Miután felépült a tábor, a kutyák fáradtan összegömbölyödtek, a függőágy pedig a szél fuvallatában ringatózik, kezdődhet a tűzifagyűjtés és a lékhorgászat.
„Először azt hittem gyerekjáték az a horgászbot amit Mikal hozott magával, de nem, tényleg ezzel fogják a halakat” – meséli nevetve.
Kapásra várva
Elkél a speciális jégfúró is, pár hete még közel 70 centiméter vastag jég borította a tavakat. Este fellobban a tábortűz, indulhat a virslisütögetés, vagy ha szerencséjük volt, a kifogott halak sercegnek. Hogy mennyire veszélyes egy-egy ilyen, teljesen a szabadban eltöltött éjszaka?
„Még nem nagyon hallottam olyat senkitől, hogy a tábort megzavarta volna valamilyen vad, akár farkas, medve vagy jávorszarvas. Az itteni hatalmas erdők és szabad területek miatt az állatok sokkal kevésbé szoktak hozzá az emberek és kutyák jelenlétéhez, mint mondjuk Erdélyben, ezért messze elkerülik a táborokat.”
Reggel a kis gáztűzhelyen kávé fő, a kutyák izgatottan fészkelődnek helyükön látva, hogy gazdáik ismét megpakolják a szánt, és hamarosan őket is bekötik. Csöppet sincs ellenükre, és ennek előszeretettel adnak hangot, fülüket hátra csapva vonyítanak a fagyos reggeli levegőbe.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
