Seprőkkel (azaz a mezőny végén induló, a szintidő végéhez igazított tempóval haladó túrázókkal) egyetlen teljesítésre hajtó túrázónak sem szerencsés találkoznia. Akit utolérnek, annak ajánlott fokoznia a tempót, különben elképzelhető, hogy szintidőn kívül ér be a célba. A Kinizsi Százas esetében Földváry Péter is tagja volt a feladatot ellátó csapatnak, tapasztalatait a Kinizsi Százas (100) Facebook-csoportban osztotta meg.
„»Seperni« nem nehéz, mert végig csak gyalogolni kell – futni fölösleges, mert a menetidőnk, ha nem is kőbe vésett, de elég jól »keretbe szabott«, ugyanis a feladatainkból adódóan a mi helyünk Békásmegyertől Tatáig végig a mezőny végében van – írja Földváry Péter. – A legfontosabb feladat a hiedelmekkel ellentétben nem a szankcionálás – hiszen a mezőny végén amúgy sem sok túratárssal találkozunk –, hanem a jelzés, hogy ha a közelünkben vagy, és be akarsz érni Tatára, ne maradj le tőlünk; vagy ha le is maradsz kicsit, érj utol minket, mert ha nem, akkor jó eséllyel kicsúszol a szintidőből.
A másik fontos feladatunk, hogy ha útközben sérült, kimerült vagy egyéb okból bajba jutott túrázóba botlunk, segítünk neki.
Vannak nálunk alapvető elsősegélynyújtó eszközök, illetve van egy listánk azoknak a telefonszámaival, akik még hatékonyabban segíthetnek, ha arra van szükség. El tudjuk továbbá mondani igény esetén azt, hogy hol vagyunk, és merre menjen tovább az, aki ki akar szállni a buliból, vagy hol van a közelben bolt, ivóvíz, mosdó, »kocsmahivatal« stb. Feladatunk lehet a szemétszedés is, bár az idén ezt szerencsére lelkes önkéntesek a tudtunk nélkül átvállalták.”
A 40. Kinizsi Százas teljes távú seprői és az utolsó szakasz részseprői láthatók valamikor hajnali 3:30 körül – Fotó: Földváry Péter
Az idei Kinizsi Százas, ahogyan azt Kovalik András főszervezőtől megtudtuk, rekordteljesítést hozott, ugyanakkor az egyik túrázó szíve a célban megállt, a szakszerű orvosi segítség azonban megmentette az életét. Hasonlóan súlyos esettel Földváry Péter nem találkozott, azt azonban elárulta, hogy tudomása szerint egy kizárás történt: valaki a házi kedvencével, a kutyájával túrázott, amit tilt a szabályzat. A seprők amúgy a közhiedelemmel ellentétben nem várják meg mindenhol a pontzárást.
„Mogyorósbányáig (52 km) a pontzárásokhoz igazodva kell haladnia a teljes távú seprőknek, utána viszont – mivel a többi pont már hosszított nyitvatartással várja a lassabb és/vagy fáradtabb résztvevőket, (vagy azokat, akik azért tartalékolják az erejüket, hogy a végén tudjanak még futni) – már csak arra kell figyelnünk, hogy nagyjából egyenletes tempóban mi is beérjünk 7:55-re, de legkésőbb 8:00-ra a célba, hogy megkaphassuk a célpecsétünket. Mert
aki utánunk ér be, az hivatalosan jó eséllyel nem teljesítője az aktuális Kinizsi Százasnak. De persze nem lekvár ő sem, mert a száz kilométer akkor is száz kilométer (na jó, csak 98.7).
A túrán amúgy mindig dolgoznak szakasz- vagy részseprők is, az idén a Nagy-Getétől váltogatták egymást. Ők tényleg »összeszednek« és »eligazítanak« mindenkit, akire útközben rálelnek. Velük a túra közben tényleg ne akarjatok találkozni, ha szeretnétek jelvényt és oklevelet szerezni!”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
