Magyarországon a legtöbb teljesítménytúrán felbukkannak a terepfutók, akik a túrázókhoz képest sokkal kisebb felszereléssel, de annál nagyobb sebességgel közlekednek az útvonalon. Túra közben sokszor hallhatjuk, ahogy a túrázók „Vigyázz, futó!” felszólítással figyelmeztetik egymást a közeledő „veszélyre”. Mivel a futók szinte mindig a mezőny végén rajtolnak, és általában az egész gyalogoshadat leelőzik útjuk során, nem csoda, ha a két csoport között konfliktus alakulhat ki.
„Van konfliktus, de mivel én kívülről is látom a dolgokat, azt mondom, hogy ez nem valós – száll szembe a feltevéssel Kimmel Péter, a Piros85 rendezője. – Ez tipikusan olyan probléma, amit néhányan generálnak. Nem mondom, hogy nem létezik, de nekem az a tapasztalatom, hogy mindössze néhány embert zavar.
Főként azok kreálnak ebből problémát, akik az adott versenyen vagy túrán nem tudták hozni, amit elvártak maguktól.
Ők jegyzik meg általában, hogy a gyalogosokat kellett előzni, vagy volt két kutya a rendezvényen, és ki kellett kerülni őket. Aki a feladatra koncentrál, annak nem jelent egy gyalogos, egy futó vagy egy kutya sem problémát. Persze oda-vissza előfordulhat, hogy valaki akadályozza, megbántja a másikat. De mint rendező azt gondolom, nem kell ebből problémát csinálni.”
A túrázók és a terepfutók csoportjainak ütközése főként abból adódik, hogy a futók szinte mindig utoljára indulnak el, így az útvonalon már több száz, akár ezer ember mozog előttük. Hogy miért jó ez a megoldás, miért nem ajánlatos felcserélni a sorrendet?
„Ennek rendezéstechnikai okai vannak. Ha felcserélnénk a futók és a gyalogosok indulását, minden ellenőrzőpontnak három órával előbb kellene nyitnia, ami nagyon nehézzé tenné a feladatunkat. Egy lineáris rendezvénynél az összes résztvevő csomagját el kell szállítanunk a rajttól a célig. Ott kipakolunk, és felépítjük a fogadóállomást. Ha a futók rajtolnának korábban, kapásból kiesne három óra a történetből, és amire most kényelmesen jut idő, azzal feleslegesen kapkodni kellene.”
A konfliktus tehát így nem rendezhető, egy megoldás marad: figyelni a másikra. Na de ki figyeljen oda jobban kire? Aki elöl halad vagy aki hátulról gyors tempóban érkezik? Létezik valamilyen íratlan szabály, illem az ilyen esetekre?
„Nem biztos, hogy minden esetben a futó előzi a gyalogost, előfordulnak olyan túrázók, akik hegynek felfelé gyorsabban haladnak, mint a futók.
A lényeg, hogy minden esetben az szóljon, aki hátulról érkezik.
A másiknak nincs hátul szeme, nem várható el tőle, hogy automatikusan félrehúzódjon. A félreállások jelentőségét ugyanakkor nem kell túlbecsülni. Egy túrán tizenötször ha előfordul, egy gyalogosnak ez nem okoz semmiféle fennakadást. Ha mindkét fél normálisan áll a másikhoz, nem kell konfliktustól tartani. Az, hogy megférnek egymás mellett, még színesíti is a rendezvényt.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
