Huasan-hegy, Kína
A Huasan egyike Kína öt nagy szent hegyének, ennek megfelelően csúcspontjain templomok és teaházak találhatóak. A feljutást két felvonó biztosítja, sokan azonban nem adnak az efféle luxusra, hanem a zarándokok által hegyoldalba vájt, 12 kilométer hosszú ösvényt követik.
A haladást egy darabig lépcsők segítik, amelyeket a sziklafalra erősített fadeszkák váltanak, emellett előfordulnak olyan szakaszok is, amelyeken haladva a sziklafal mélyedéseibe kell tenni a lábat.
A felszerelés kötelező része a karabiner, az útvonal veszélyes szakaszain található láncokba ugyanis ezzel kell biztosítania magát a túrázóknak – a hegy hihetetlen meredeksége és a pallók alatt elterülő mélység elviseléséhez azonban így is erős szívre van szükség. Hivatalos statisztikát nem vezetnek a halálos áldozatokról, de a pletykák szerint évente százan is életüket veszíthetik itt; olyan videó is nyilvánosságra került már, amelyen valaki öngyilkossági szándékkal ugrott az egyik fapallóról a mélybe.
El Caminito Del Rey (A király ösvénye), Spanyolország
A Málaga környékén található via ferrata útvonalat az 1900-as évek elején alakították ki, hogy a Chorro- és a Gaitanejo-vízeséseknél készülő vízerőművek építkezésén dolgozó munkások kényelmesen tudjanak közlekedni a két hely között. Építőanyagot, élelmiszert szállítottak rajta, 1921-ben XIII. Alfonz spanyol király is végigment rajta, ekkor kapta a „A király ösvénye” nevet. Veszélye sokáig leginkább abban rejlett, hogy a rendszeres karbantartás hiánya miatt a gyalogútból több helyen leszakadtak darabok, és az acélkábel, amihez a karabinert rögzíteni kellett, nem bírta el a nagyobb súlyt.
Halálos áldozatokról is adtak hírt, ám néhány éve szépen felújították, és most már 18 euróért, vezetett túra keretében is végigjárható.
A három kilométer hosszú, egy méter széles ösvény néhol száz méterrel a folyó felett halad, a sziklafal oldalától páratlan panoráma nyílik a vidékre. A környéken járva kifejezetten ajánlott célpont a túrázás szerelmeseinek.
Drakensberg Grand Traverse, Dél-Afrika
A Drakensberg-hegység (Sárkány-hegység) mintegy ezer kilométer hosszan nyúlik el a Dél-afrikai Köztársaságon és Lesothón át egészen Szváziföldig. A túrázóknak nagy kihívás az itt található 230 kilométer hosszú Grand Traverse túraútvonal, amelyen 1985 előtt ötvenöten vesztették életüket, azóta nem tartják nyilván az áldozatok számát. Közvetlenül indulás után két rozoga, láncból készült létrát kell megmászni, a folytatásban a sziklás gerinc és a meredek hegyoldalak teszik próbára a túrázókat.
A szeszélyes időjárás állandó veszélyt jelent, és mivel a túra legalább két hétig tart, bőséges ennivalóval és víztartalékkal ajánlott készülni.
A teljesítésnek egyedül is neki lehet vágni, de jobb észben tartani, hogy az útvonal nem mindenhol van egyértelműen kijelölve, a térképek és a GPS-képes eszközök létfontosságúak. A száraz nyár és a rideg tél helyett tavasszal és ősszel ajánlott nekivágni a túrának.
The Maze (Útvesztő), Egyesült Államok
Az Utah államban található Canyonlands Nemzeti Parkba kell utazni a túra teljesítéséhez, és ajánlott minden eshetőségre felkészülni. A Maze (Útvesztő) labirintusát évente átlagban mindössze kétezren keresik fel, nem véletlenül. Az útvonalak sokszor végződnek zsákutcában, így fontos tudatában lenni, hogy mi a helyes irány. A csúszós és meredek terep a legtapasztaltabb túrázókat is igen nagy kihívás elé állítja, ráadásul vízforrást csak nagyon nehezen lehet találni, éppen ezért indulás előtt mindenképp érdemes tájékozódni és bejelölni a térképen, hogy merre vannak.
Hogy minden még veszélyesebb legyen, a kanyonokban haladva számítani lehet sziklaomlásokra és áradásokra,
nem véletlen, hogy az illetékes hatóság azt kéri a túrázóktól, hogy amennyire csak lehet, tartsák egymással a kapcsolatot, az útvonaltervüket és a helyzetüket osszák meg a többiekkel. A kockázatos vállalásnak azért előnye is van: a túrázók annyira komolyan veszik a felkészülést, hogy a halálos balesetek száma elenyésző.
Giro del Sorapiss, Olaszország
A Dolomitokban számos olyan via ferratát találni, amelyet végigjárva összeszorul az ember gyomra az alatta elterülő mélységtől, a Giro del Sorapiss pedig ezek közül is kiemelkedik. A 26 kilométer hosszú, 1800 méter szintemelkedést magában foglaló, 8-12 óra alatt teljesíthető útvonalat kijelölő fémfokokat és acélkábeleket még az I. világháború alatt vájták a sziklákba, amikor az olasz és az osztrák-magyar hadsereg vívott végeláthatatlan harcot a környéken. A túra a Cortina D’Ampezzóban található Vandelli menedékháztól indul, és három különböző via ferratát kell végigjárni a teljesítéséhez.
Hasznos, ha van tapasztalatunk a hegymászásban, a kötelező felszerelések listáján ugyanis a hám, a karabiner és a sisak is szerepel, utóbbi az esetleg lepotyogó szikladarabok ellen véd.
Túrázóként ajánlott helyi túravezető segítségét igénybe venni, aki mindenre felhívja a figyelmet, és felelősséget is vállal, hogy egy darabban érkezzünk vissza. A varázslatos panoráma ugyanakkor megéri a fáradtságot.
Mount Washington, Egyesült Államok
A New Hampshire-ben található Washington-hegyen híresen pocsék az időjárás, a helyi obszervatórium szerint a világon a legrosszabb. Az, hogy induláskor napos az idő, és rövidnadrágban, pólóban lehet útnak indulni, nem jelent semmit: a mindössze 1917 méter magas hegycsúcson 1934-ben a mérések szerint 372 km/h-s sebességgel fújt a szél. A kopár, sziklás terep ráadásul kevés védelmet nyújt az időjárás viszontagságai ellen, az emberek sokszor kerülnek bajba a kitettség miatt.
Egyesek a tűző nap miatt lesznek rosszul, másokat a hegygerincen tesz próbára a szél, és még lavinaveszély is fenyegeti a sikeres teljesítést.
Mindez ráadásul egyetlen nap alatt is problémát okozhat, a kalandvágyó túrázóknak ezért kötelező téli felszerelést is pakolniuk a hátizsákjukba. A segélykérések, halálos kimenetelű balesetek legfőbb oka, hogy sokan túlbecsülik képességeiket, felkészületlenség miatt már több mint százan vesztették életüket az amúgy életre szóló élményt kínáló hegyen.
Huayna Picchu, Peru
Mindenki, aki látott fényképet a Macchu Picchuról, jó eséllyel a Huayna Picchura is vetett már pillantást. Ez az inkák ősi városának közelében található magas hegy, amelyet vállalkozó kedvű túrázók meg is mászhatnak. A feladat azért nem annyira könnyű. A csúcsra egy ötszáz éve épített, 305 méteren keresztül vezető, félelmetesen meredek lépcsősor vezet, amelyen
elég egy rossz mozdulat, és súlyos balesetet lehet szenvedni – a helyiek nem véletlenül hívják „halállépcsősornak”,
évente néhányan mindig túlvállalják magukat, és a mélybe zuhannak. Aki jót akar magának, komolyabb túrafelszerelésben érkezik a helyszínre, és túravezető segítségével vág neki a Huayna Picchu meghódításának.
Már ha nem esik az eső, mert olyankor a kövek annyira csúszóssá válnak, hogy a hatóságok megtiltják a csúcs megközelítését. A mászótúra jó időben mindenképp megéri a fáradtságot, három-négy óra után elérve a legmagasabb pontot páratlan panoráma tárul a szerencsések szeme elé.
Kalalau Trail, Hawaii
Az oda-vissza 35 kilométer hosszú Kalalau Trail a világ egyik legszebb tengerpartjához vezeti a kalandvágyó turistákat, de keményen megdolgoztat az élményért. Az útvonal részben dzsungelen keresztül halad, és több vízeséssel, valamint vízátfolyással kell megküzdeni, később pedig a sziklás, néhol különösen meredek partszakasz okoz nehézséget. A veszély leginkább a csúszós terepben rejlik, akik nem figyelnek kellően a lábuk elé, könnyen kicsúszhatnak az egyik szikláról, és legjobb esetben is súlyos sérülést szenvednek.
Óvatlan turisták minden évben tévednek el a környéken, vannak, akik napokat bolyonganak az erdőben, és megmenekülnek, de akadnak, akik nem olyan szerencsések.
Elindulás előtt mindenképp érdemes figyelni az időjárás-jelentést, mert az eső fokozottan nehézzé teszi a vállalást. Tapasztaltabb túrázók akár az egész távot megteszik egy nap alatt, rutin hiányában viszont érdemesebb felkészülni egy-két éjszaka alvásra, ráadásul figyelni kell rá, hogy a sátort bizonyos helyeken tilos felverni.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
