Anglia nem kifejezetten a magas hegyeiről híres, jól mutatja ezt, hogy az ország legmagasabb pontja a 978 méter magas Scafell Pike. A csúcs meghódítása kedvelt célja a túrázás szerelmeseinek, akik sokszor úgy érzik, elég a lelkesedésüket magukkal vinni a hegyre. Felkészületlenségük és figyelmetlenségük súlyos veszélyeket hordoz magukban, akár az életükbe is kerülhet. Richard Warren, a helyi mentőcsapatok vezetője szerint a legnagyobb probléma, hogy 600 méteres magasságnál van egy útelágazás, ahol az iránymutatást figyelmen kívül hagyva sokan a szimpatikusabbnak tűnő, de rossz irányt választják.
„A hegy tetejéhez balra kell folytatni az utat, de sokan bizonytalanok lesznek, így jobbra fordulnak. Jó esetben idővel észreveszik a tévedésüket, és visszafordulnak, akik nem, azok nagy bajba kerülhetnek.”
A másik út ugyanis nagyon meredek terepen vezet keresztül, aki rosszul lép és megcsúszik, könnyen leeshet a függőleges sziklafalon, amely alatt hatalmas szakadék tátong.
Nem is olyan régen egy 19 éves fiú holttestét kellett felhozni a mélyből.
„Emberek ezrei érkeznek ide, hogy megmásszák Anglia legmagasabb hegyét, de nagy részük teljesen felkészületlen, eltéved és bajba kerül. Rengeteg olyan mentést vezettem, amelyet egyszerűen a figyelmetlenség okozott.”
Sűrűn előfordul az is, hogy a túrázók a saját dolgukat nehezítik meg. Ahelyett, hogy papírtérképet és iránytűt használnának, a mobiltelefonjuk alkalmazásaival helyettesítik őket.
A hegyen azonban sokszor akadozik a mobilinternet, a telefon így fals adatokat ad, nem használható navigációra. Az időjárásból szintén sokan nem készülnek fel, pedig az eső és a köd nagyon meg tudja nehezíteni az ember dolgát.
Igazolja ezt David Jones is, aki feleségével és lányával túrázott a hegyen, de saját hibájából csak a mentők segítségével tudott lejönni onnan.
„Ez nem egy szokványos hegy. Úgy indultunk útnak, hogy a mobiltelefonunkra rátöltöttük a térképet, és megpróbáltuk a GPS-navigációt használni, de amikor a hegyen viharba kerülsz, a műholdakkal is megszakad a kapcsolat, így ezekre egyáltalán nem számíthatsz. A vihart is magunknak köszönhetjük. Tudtuk, hogy nem lesz hozzánk kegyes az időjárás, ennek ellenére túl sokáig tartózkodtunk a csúcson. Ahogy elindultunk lefelé, mintha felhő szállt volna körénk, a látótávolság minimálisra csökkent. Felhívtuk a mentőszolgálatot, akik bemérték a helyzetünket, majd elmondták, merre menjünk. A mobiltelefonunk iránytűi azonban mást mutattak, és mi annak hittünk. Percekig tartott, mire megértettük, hogy ilyen esetekben nem bízhatunk az alkalmazásokban, és a mentők iránymutatását kell követnünk. Szerencsére sikerült épségben lejutnunk, az esetből sokat tanultunk. Hagyományos térkép és iránytű nélkül ezentúl biztosan nem indulok útnak sehova.”
