Magyarországon bozótmívességként ismerik, és sokan összekeverik a túléléssel. Nem mondhatni, hogy széles körben elterjedt volna, pedig az erdőben kiránduló embereket olyan hasznos tudással vértezi fel, amely bármilyen vészhelyzetben képes támaszt nyújtani. A bushcraft csupa olyan hasznos dolgot foglal magában, amely száz-százötven éve teljesen természetes volt a vidéki emberek számára a mindennapi megélhetésükhöz, életben maradásukhoz.
„Növény- és állatismeret, tájékozódás, menedéképítés, tűzgyújtás és egyéb képességek erősítése – kezdte sorolni a válaszokat Heim Tankréd arra a kérdésre, hogy konkrétan mi a bushcraft lényege. – Sokan összemossák a túléléssel, de túléléskor az ember valamilyen vészhelyzetbe kerül, és az a célja, hogy minél hamarabb visszajusson a civilizációba. A bozótmívesség több ennél. Segítségével megteremthetjük magunknak a lehetőséget, hogy a természetben ne csak életben maradjunk, hanem a körülményekhez képest kényelemben legyünk. Manapság az emberek nem ismerik fel a lehetőségeket, nem tudják, mihez nyúljanak az erdőben. A bushcraft megtanítja és gyakoroltatja ezeket, emellett fejleszti a problémamegoldó képességet. Az ember nem esik kétségbe vészhelyzet esetén, hanem észreveszi a lehetőségeit.”
További érdekességeket találhat a 84 oldalas magazinban, amely már kapható az újságárusoknál, az ára 695 forint.
Heim Tankréd gyerekkora óta járja az erdőt, hivatásos vadász volt, bushcrafttúrákat is szervez. Az érdeklődőknek megmutatja, milyen érzés teljesen kiszakadni a megszokott környezetből, elvonulni a külvilágtól, az elektronika által vezérelt világtól. Amikor nem csipog percenként a telefon, nem lehet a sarki pizzériából rendelni egy négysajtosat, és a meleget, a fekvőhelyet magunknak kell biztosítani, elsőre mindenki kétségbeesik. Egy-két nap alatt azonban el lehet sajátítani az alapkészséget, és később hasonló helyzetben már sokkal komfortosabban érzi magát az ember. Az állatoktól sem kell tartani. Habár az utóbbi hónapokban egyre több helyen észleltek Magyarországon is medvét, tőlük és a többi ragadozótól – néhány szabályt betartva – felesleges félni.
„Érdemes észben tartani, hogy ezeknek az állatoknak nem az a céljuk, hogy felkeressék és szétmarcangolják az embert – mondja Heim Tankréd. – A vadállat, ha teheti, a túlélésre, a veszélyes szituáció elkerülésére játszik. A farkast kifejezetten nehéz szabad természetben látni, nekem még sosem sikerült, pedig egy időben jártam utána sokat. A félelmeket leginkább az okozza, hogy az ember elvárosiasodott, elszakadt a természettől. Lát egy vonuló vaddisznókondát, és nem ismeri az állat jelzéseit. Mit jelent a testtartása, a füle, a farka mozgása. Egyből a félelem lesz úrrá rajta, pedig az esetek kilencvennyolc százalékában – még ha úgy tűnik is, hogy támad – csak ijeszt. A bushcraft segítségével ezekre az ismeretekre is szert lehet tenni.”
Aki szeretne jobban megismerkedni a bozótmívességgel, annak a magyar bushcraftközösségek felkeresésével érdemes kezdenie, valamint nem árt beszereznie az alapvető kellékeket. A felszerelés elengedhetetlen része a jó és éles kés, amelyet többek között faragáshoz és az étel elkészítéséhez is lehet használni. Érdemes a minőséget keresni és az adott feladathoz legalkalmasabb kést kiválasztani, szakértő tanácsát kikérve előtte. Ha hosszabb időt tervezünk a természetben tölteni, a fa feldarabolásához, a stabil menedék elkészítéséhez baltát és fűrészt is tarthatunk magunknál.
Fotó: AFP
Kötelező tartozékai a hátizsáknak a tűzgyújtást segítő eszközök, ebben a tekintetben sem érdemes spórolni, nyugodtan vigyünk magunkkal mindent, ami ahhoz szükséges, hogy biztosan sikerrel járjunk. Kötél nélkül sem ajánlatos útnak indulni: menedékek, valamint csapdák felállításakor, felszerelésünk javításához és számos egyéb felmerülő probléma megoldásához jöhet jól. Az ételek elkészítése érdekében a főzőedényt sem hagyhatjuk otthon, mindenképp a speciálisan túrázásra alkalmas darabokat keressük a boltok polcain. Ruházatunk, ha hidegebb időben indulunk útnak, legyen meleg. Míg a napi túrákon a szintetikus anyagok jól funkcionálnak, az erdőben alváshoz sokkal inkább szükségünk lehet gyapjúból készült zoknira és egyéb ruhadarabokra. Legalább ennyire kritikus pontja felszerelésünknek az elsősegélydoboz.
„Tizennégyszer tizennégy centiméteres, hat centiméter mély ebédtároló doboz teljesen megfelel a célnak, postagumival átfogva, hogy ne csússzon szét – tanácsolja Heim Tankréd. – Én mindig hordok magamnál Leukoplast ragtapaszt és fogselymet, utóbbi varrásra is használható cérna helyett. Kalciumampullákat allergiás tünetek enyhítésére teszek be, Octenisept fertőtlenítőt a sebek kezelésére. Különböző méretű sebtapaszok is fontosak, van, amelyik speciálisan az ujjvégek leragasztására jó. Aztán speciális zselé az égési sebekre, mullpólya a kötözéshez, Smecta por a hasmenések kezelésére. A Magnosolv granulátum az izomgörcsök feloldására jó, a Neomagnol tabletta vízfertőtlenítésre. A csipesz az általam egyik legtöbbet használt eszköz, szálka és kullancs is eltávolítható vele. A biztosítótű, a borotvapenge bármikor jól jöhet, a Neogranormon kenőcs a kidörzsölődött sebekre hasznos, akár megelőzésre is. A sort a lázcsillapító tabletta, a tűzgyújtáshoz, nyomókötéshez alkalmazható tampon és a karfelkötözéshez használható kendő zárja.”
Harminc kilogrammos hátizsákkal az Országos Kéktúrán
Heim Tankréd bushcrafttudását kihasználva egyhuzamban egyedül ment végig az 1168 kilométer hosszú Országos Kéktúrán. A távot 48 nap alatt teljesítette, 2018 februárjában ért haza. A hátizsákját külön erre a célra varrta, a felszerelése induláskor mintegy harminc kilogrammot nyomott. Nem véletlenül, hiszen az első napokban mindent magával cipelt, amit a túléléséhez a táv másfél hónapja alatt szükségesnek tartott.
„Az éjszakák túlnyomó többségét az erdőben töltöttem, a táborhelyet mindig magamnak alakítottam ki, és amit lehetett, magamnak készítettem – mesélte. – Amikor december végén az Írott-kőnél megtettem az első lépéseket, enyhe volt a tél, később mínusz fokokban haladtam, de nem zavart. A nyári meleget valószínűleg sokkal rosszabbul viseltem volna. Hollóházára már hat-nyolc kilóval könnyebb hátizsákkal érkeztem.”
Túrabotját nemcsak felfelé kapaszkodáskor, meredek részen ereszkedéskor és sík terepen haladáskor használta, hanem az adta a menedék rudazatát. Külső csővázas, bőrszíjas, fémcsatos, impregnált pamutvászonból készült hátizsákja üresen 3.5 kilogrammot nyomott. A menedéket két darab 3×2 méteres ponyva és egy vastag nejlonfólia használatával állította fel. Felszerelésének elengedhetetlen részét képezte a láthatósági mellény is, amelynek felvételével vagy a menedék fölé akasztásával a vadászokat is figyelmeztette ottlétére. Két kilogrammot nyomó gyapjúanorákját a kedvező időjárás miatt a túra kezdete után hazaküldette, helyette könnyű tollkabátot tartott magánál.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
