Az első harmad: amire figyelni kell

 

A távot jó tempó esetén az első nyolc órában könnyen teljesíteni lehet. Hogy mire kell pontosan figyelni, azt Hajnalné Filipich Adrienn segített összeszedni, aki már négyszer sikeresen teljesítette a távot.

„Úgy gondolom, hogy minden szakaszra, így az elejére is igaz, hogy mindenkinek a saját tempójában érdemes haladni. Sohase csatlakozzunk sem gyorsabb, sem lassabb túratárshoz. Főleg az elején még mindenki lelkes, friss, így könnyen magával ránthat a tömeg lendülete” – figyelmeztet Adrienn, aki hozzátette, tud olyan indulóról, aki az első ötven kilométert 6 óra alatt teljesítette, de annyi energiát kivett belőle a kezdeti rohanás, hogy végül 22 és fél óra alatt ért célba.

„Érdemes az elején indulni, főleg, ha valaki még nem tapasztalt a hosszú távok megtételében. Így szinte biztos, hogy a végén is lesznek körülötte résztvevők. Én menet közben szinte mindig szóba elegyedek olyanokkal, akiknek hasonló a tempójuk az enyémhez, így szinte észrevétlenül telnek a kilométerek” – teszi hozzá.

A résztávokat végignézve feltűnhet, hogy a túra elején a táv rövidségéhez képest nagy a szintkülönbség, az első 6 kilométeren 442 méter! A nehéz kezdet nem feltétlenül hátrány, ekkor még bőven van erő, és az időjárás is kellemes, sokkal jobb ilyen körülmények között letudni a kaptatókat. „A szint nagy része erre a szakaszra esik, itt vannak a Pilis szerpentinjei is. Meredek lejtőkből sincs hiány, főleg a Kevélyről lefelé és Kesztölc előtt érdemes ezekre figyelni. Az előbbi elég köves, ennek ellenére sokan futnak lefelé.”

Szerencsére frissítőpontokból nincsen hiány, így nem fontos egy hatos ásványvizes pakkot betuszkolni a hátizsákunkba. Igény esetén akár vásárolhatunk is, bár a Pilis-nyeregnél (ahová a 25 kilométeres táv befut) mindig sokan állnak sorba. „Kesztölcön nagyon kedves lányok mindig kint vannak az egyik ház előtt, és slagból adnak ivóvizet. Szintén Kesztölcön a helyiek évek óta levendulaszörppel, fröccsel kedveskednek. Itt is van ivóvíz. Dorogon több üzlet nyitva tart, és a helybéliek is tudják, hogy ezen a napon van a K100. Tavaly a Gete előtt egy néni kint állt a kapuban, és felajánlotta, hogy ad vizet.”

Rengeteg helyen hallottuk már, és Adrienn is megerősítette a sópótlás fontosságát. Természetesen étkezéssel (sós mogyoró, rágcsa, szendvicsek) is lehet biztosítani a szervezetünknek szükséges mennyiséget, de a konyhasó is megoldást jelenthet.

„Nagyon fontosnak tartom a megfelelő folyadékbevitelt. Ez ne sima víz legyen, hanem izotóniás ital vagy valami egyéb, ami pótolja az elvesztett energiát. Főleg nagy melegben fontos a sópótlás.

Akár az innivalóba is lehet tenni egy csipetnyi sót, vagy erre valók a sótabletták. Amennyiben nem kell sokat várni, én minden vízvételi lehetőségnél megmosakszom kicsit. Nagyon felfrissít, ezen kívül ki lehet küszöbölni, hogy az izzadással kirakódó só kidörzsölje a hajlatokat. Naposabb részeken be szoktam vizezni a sapkámat (mindig fehér, ha lehet napellenzős), így sokkal könnyebben viselem a meleget.”

A túra második harmadának leírása ide kattintva olvasható!