Minden teljesítménytúrának megvan a maga varázsa. Az elsőnek, amikor még nincs meg a szükséges bátorság és a húszasra esik a választás; a másodiknak, amikor hatalmába kerít az érzés, hogy semmiség volt az a húsz, menni fog a harmincas is; majd elérkezik az idő kicsit komolyabban venni a dolgokat, és jön az ötvenes.
Ha eltekintünk a szintemelkedéstől (lehet olyan 35-40 kilométeres túrát találni, amely sokkal jobban megizzaszt, mint némely ötvenes), az 50 km az első olyan táv, amelyet többször is átgondol az ember. Jó ötlet? Bele merjek vágni? A vállalkozószellem aztán többnyire győz, de hogy segítsük a döntést, összeszedtünk öt kérdést, ami jó eséllyel mindenkiben felvetődik az első ötvenesen.
- Mi a fenét keresek én itt?
A rajtot követő kilométereken még minden szép és jó, azonban ha nem diktálunk relatív jó tempót, szép lassan úgy érezzük, mindenki elmegy mellettünk. Ilyenkor hajlamos az ember kétségbeesni, pedig nem szabad. Az ilyen túrákon rengeteg tapasztalt túrázó indul, akik többévnyi, évtizednyi rutinnal vannak felvértezve. Nem az ő tempójukhoz kell mérni a sajátunkat, azt kell tartani, amit megszoktunk, és kényelmesnek érzünk. - Itt most pihenek egy fél órát, jó?
Nem jó. Pihenni kell, egy-egy szendvicset bedobni nyugodtan megállhatunk, de nem szabad túlzásokba esni. Nagyobb pihenő esetén teljesen kieshetünk a ritmusból, és nagyon nehezen térünk vissza. Igyekezzünk annyi szünetet tartani, amennyi feltétlenül szükséges. - Maradjak vele, vagy szakadjak el tőle?
Túrázni egyedül nem akkora buli, mint társaságban. Fontos azonban, hogy olyanokkal menjünk együtt, akik hasonló tempót diktálnak. Ha túl lassan megyünk valakivel, rengeteg időt veszíthetünk, ha túl gyorsan, hamar elfáradunk. Nagyobb távon minden azon múlik, milyen tempóban haladunk, ezt érdemes már a túra előtt tisztázni az ismerősökkel, hogy ne legyen sértődés. - Mit egyek és igyak?
Éhesen semmi esetre se túrázzunk, de túlenni sem szabad magunkat. A túra során az egy-két nagy étkezés helyett inkább arra törekedjünk, hogy többször együnk, de kisebb mennyiséget. Nem fontos a boltokban kapható energiazselékhez, gyümölcspürékhez nyúlni, az olajos magvak, a csokoládé, szendvicsek is jó szolgálatot tesznek. Ami az ivást illeti, ha csak víz van kéznél, az is bőven elég. Ha sűrűn jönnek az ellenőrzőpontok, vízvételi helyek, elég félliteres vizespalackot magunkkal vinnünk, amit rendszeresen újratöltünk. Így nem kell annyi súlyt cipelni. - Mikor lesz már vége?
Egy ötven kilométeres túra hosszú, átlagos tempót diktálva legalább tíz órás. Az utolsó öt-tíz kilométeren már nagyon fáradt az ember, de nem szabad feladni! Aki kitart, nagyon büszke lesz magára.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
