Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy a fehérorosz-lett határvidéken található Jelnja-mocsárvidék alig vagy szinte egyáltalán nem ismert a magyar olvasók számára, én sem tudtam róla semmit. Amikor az ember túrázásra gondol, elsősorban erdei, hegyi túraútvonalak jutnak eszébe, pedig egy mocsár is nagyon izgalmasnak ígérkezhet. Hívogató és félelmetes egyszerre, mi ez, ha nem vonzó úti cél?
A Jelnja egy nagyjából kilencezer éves mocsárvidék, 118 kisebb-nagyobb tóból álló, 253 négyzetkilométeres természetvédelmi terület, ezzel Európa egyik legnagyobb mocsara. Gazdag állat- és növényvilága rabul ejti a látogatót: elsősorban madarakat lehet megfigyelni, hiszen a Jelnja az északról, Skandináviából vagy az Oroszországból délre vonuló madarak pihenőhelyeként szolgál. Tavasszal és ősszel a darvak vonulását lehet megfigyelni, egyszerre akár harmincezer daru is lehet a mocsár területén.
Aki pedig a mindenféle bogyós gyümölcsöket, köztük is az áfonyát szereti, szintén jól jár, mert a Jelnja-mocsár kiváló áfonyatermő vidék.
Az ide érkezők többféle túralehetőség közül választhatnak, az egyik legnépszerűbb az Ozeravki–Jelnja útvonal, amely nagyjából 2.5 kilométer hosszú, a gabonaföldek között indul. Érdemes előre tájékozódni és pontos térképpel érkezni, mert nincs kitáblázva, így könnyen el lehet véteni. Amint megérkezünk a kiindulási ponthoz, több tájékoztató tábla ismertet meg bennünket a mocsár élővilágával. Pluszpont, hogy nemcsak oroszul, hanem angolul is kiírják az információkat. A túra első 800 métere földúton vezet, jobbról-balról már a mocsár van körülöttünk (érdemes vízhatlan cipővel vagy gumicsizmával készülni, mert elég gyakran vizes az út).
Ezt követően érjük el a mocsarat átszelő patakot, amelyet átívelve indul a fapallós útvonal, amely 1530 méteren keresztül kanyarog a mocsárban, és éri el a névadó tavat, a Jelnját.
Az első szakasz nádas között halad, innen ér ki a zsombékos, nyírfákkal tarkított mocsári tájra, amelyet aztán kisebb tavak és szigetek váltanak fel, egy-egy fa, facsoport is feltűnik a távolban. A túra végén a Jelnja-tóhoz érünk, amelynek a vize gyönyörű, tiszta és kellemesen hűvös – érdemes a lábunkat belelógatni, a bátrabbak meg is mártózhatnak. Májustól szeptemberig járható be az útvonal, a nyári melegben érdemes a nap ellen védekezni, hiszen árnyék nincsen. A túra időtartama nagyjából másfél óra.
Mi is ezt a lehetőséget választottuk, és nem bántuk meg, a látnivaló minden nehézségért kárpótolt. A táj végtelen nyugalmat áraszt, békesség szállja meg az ember lelkét, órákig lehetne gyönyörködni benne. Ezt a másik túralehetőség meg is adja. A Jelnja természetvédelmi területnek Mjoriban van a központja, itt van lehetőség rövid bemutatót meghallgatni a mocsárról, innen indulnak szervezett túrák a fapallós útvonalon, illetve a bátrabbaknak – megfelelő eszközökkel felszerelkezve – a mocsáron keresztül. Lehetőség van rá, hogy egy éjszakát is eltöltsünk a mocsárban, szigorúan vezető társaságában. A Walk to Folk egyesület segíti a Fehéroroszországba érkező turistákat különféle természetjáró programokkal. Mindenféleképpen érdemes kipróbálni annak, aki különleges túraélményre vágyik.
