Nem mindenki születik túrabottal a kezében… Előfordul, hogy ismerősöktől hallunk egy jó sztorit, és annak hatására, lelkesedésünktől vezérelve vágunk bele egy olyan túrakalandba, amelyre nem vagyunk felkészülve. Valami hasonló történt velem is, amikor először bátyámon keresztül a Kinizsi Százasról hallottam, és anélkül, hogy bármilyen tervem lett volna a felkészülésre, be is neveztem. Az eredmény borítékolható volt, hatvan kilométer után fel kellett adnom, és azt mondtam, soha többet teljesítménytúrázás… Szerencsére az élet másként hozta, de ahhoz, hogy kezdő túrázóként ne éljünk át hasonló rossz élményt – vagy legalábbis minimalizáljuk az esélyét –, érdemes odafigyelni néhány fontos tényezőre. Lássuk, mit tegyünk, hogy ne utáljuk meg a túrázást.
1. Társaság: Érdemes olyan valaki társaságában nekivágnunk az első nagyobb túránknak, aki rendszeresen járja a természetet. Már indulás előtt rengeteg hasznos tanácsot kaphatunk tőle, de az út során is biztosak lehetünk benne, hogy a legfontosabb tudnivalókra felhívja a figyelmünket, és elmond mindent, amire szükségünk van. Elleshetjük tőle a helyes táplálkozást, folyadékbevitelt, a térkép, iránytű, egyéb felszerelések használatát.
2. Cipő: Fontos, hogy első hosszabb túrának bejáratott cipőben vágjunk neki, ne olyanban, amelyet előző nap vásároltunk az egyik sportáruházban. Az új cipők kellemetlen meglepetéseket okozhatnak, és ha az első kilométereken feltörik, vízhólyagossá teszik a lábunkat, a folytatás merő szenvedés lesz. Bejáratott cipőnél is ellenőrizzük, mennyire alkalmas a várható terepre. Ha már félig szétesett, biztosak lehetünk benne, hogy a túrán csak rosszabb lesz a helyzet…
3. Felszerelés: Indulás előtt készítsünk listát, mit szeretnénk bepakolni a hátizsákunkba. Nincs annál rosszabb érzés, amikor az út során nagyon számítunk valamire, és a hátizsákot kinyitva ráeszmélünk, hogy otthon felejtettük. Élelmiszerből olyat vigyünk magunkkal, amit nagyon szeretünk, még akkor is, ha az nem feltétlenül a legegészségesebb. Amikor nagyon fáradtak vagyunk, sokszor kedvünk sincs enni, ilyenkor jól jön, ha a kedvenc falatok várnak ránk.
4. Indulás: Aranyszabály, hogy ne öltözzünk túl, olyan ruhában induljunk útnak, amelyben kicsit fázunk. Erre azért van szükség, mert ha túl sok réteg vagy túl vastag ruha van rajtunk, az első 5-10 perc gyaloglás után kimelegedünk, elkezdünk izzadni, és a nedves pólóban meg is fázhatunk.
5. Folyadék: Hanyagoljuk a cukros üdítőket és az alkoholt, inni vizet vigyünk. A mennyiség függ a túra hosszától, és hogy mennyi vízlelő hely keresztezi utunkat – egy-másfél liter víz nyugodtan lehet mindig nálunk (hátizsákunk külső zsebeiben két 0.5-0.8 literes palack hazánkban a legtöbb helyen megteszi).
6. Navigáció: Eltévedni sosem jó, de minél hamarabb vesszük észre, hogy valami nem stimmel, annál több bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat. Ha több kilométeren kell visszasétálnunk, mert elnéztünk egy kanyart, az szinte fizikai fájdalmat okoz, és ha ezt többször eljátsszuk, jó eséllyel be sem tesszük többet a lábunkat az erdőbe. Legyen nálunk térkép, mindig ellenőrizzük, jó felé megyünk-e, a szembejövőket is nyugodtan faggassuk ki, valóban a haladásunk irányában található-e, amit keresünk. Ha elektromos eszközt használunk a navigációhoz, mindig legyen nálunk pótakkumulátor vagy elem.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
