Természetesen senkinek sem javasoljuk, hogy betartsa az alábbi intelmeket, de egy kis humor még nem ártott meg senkinek. Ha pedig valakire ráismernénk egy-egy mondat elolvasása után, azt tekintsük nyugodtan véletlen egybeesésnek.
Érkezzünk a találkozóhelyre későn, hogy mindenki kénytelen legyen várni ránk.
Nyomban az első lépéseknél elmélkedjünk arról, hogy a megállapított útvonal problematikus, és ajánljunk jobb útvonalat.
Csak azokkal foglalkozzunk, akiktől valami hasznot várunk. Azokkal egyáltalán ne törődjünk, akik a mi segítségünkre szorulnak.
Kényszerítsük rá mindenkire a magunk témáit, csillogtassuk tudásunkat, és mondjuk el fűnek-fának a gondjainkat.
Beszéljünk suttogva, és mutogassunk arra, akiről beszélünk.
Minél előbb válasszuk ki a túra azon résztvevőjét, aki viccelődésünk és csúfolódásunk tárgya lesz.
Elvből szálljunk szembe minden elhangzó véleménnyel, mégpedig olyan tűzzel, amitől veszekedéssé fajul a vita.
Ha valaki más véleményen van, mint mi, annak vessük oda, hogy más közösségben volna a helye.
Előbb tartsuk vissza a csoportot azzal, hogy a sor végén andalgunk, aztán nógassuk a túratársaságot, hogy hozzuk be a lemaradást.
Ne vigyünk magunkkal se enni, se inni, aztán követeljük minden vendéglőnél, hogy a csoport álljon meg.
Ha valaki hibát követ el, bíráljuk hangosan.
Amikor gyönyörű az idő, korlátozzuk a szabad természetben való tartózkodást olyan épületek meglátogatásával, amelyeket bármikor megnézhetünk.
A túra befejezésekor csak azoktól a társaktól köszönjünk el, akik mindenben egyetértettek velünk.
Ha következetesen betartjuk ezeket az intelmeket, a következő túrának már garantáltan egyedül vághatunk neki.
(Forrás: Turista Magazin – Az Országos Testnevelési és Sporthivatal folyóirata (93. évfolyam 2. szám, 1982. február) / Rakk Gyula facebook oldala)
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
