Éjszakai túrához a fejlámpa kötelező. Ezt azért fontos rögtön leszögezni, mert több olyan esetről tudni, amikor tapasztalt túrázók kerültek bajba, mert fejlámpa nélkül vágtak neki éjszaka az erdőnek; az elmúlt években Dobogókőnél halálos baleset is történt emiatt.
A tiszta égbolt és a fénylő hold sok esetben segítségünkre lehet, de ne hagyatkozzunk kizárólag rájuk. Minden esetben legyen nálunk fejlámpa, miként teljesen feltöltött pótelem vagy -akkumulátor is.
Hogy milyen lámpát érdemes vásárolni?
Először is legyünk tisztában azzal, hogy a lámpák által kibocsátott fénymennyiséget lumenben mérik. Minél nagyobb az érték, annál nagyobb a kibocsátott fény.
A mennyiség érzékeltetéséhez egy példa: a gyertyafény 10 lumen, a kivilágított utca 20–70 lumen, az otthoni világítás 100–200 lumen. A fejlámpák dobozán mindig megtalálható a lumenérték. Ha több lámpát is kinéztünk, a vásárlásnál ebből a szempontból is hasonlítsuk össze őket.
A másik gyakori mérőszám a lux, azaz a megvilágítás, amely az adott területre eső fényáram mértékegysége.
A hivatalos megfogalmazás szerint egy lux azonos a négyzetméterenkénti egy lumen fényárammal, tehát egy lux az a megvilágítás, amelyet egy lumen fényáram egy négyzetméteren létrehoz.
Ezeket azért érdemes tudni, mert a gyártók által a fejlámpán feltüntetett üzemidő azt az időtartamot jelöli, amely alatt a fejlámpa fényereje a fénycsóva tengelyében mérve kétméteres távolságban még legalább 0.25 lux.
A lámpák további fontos jellemzője a szabályozott fényerő. Az ilyen lámpák képesek huzamos ideig állandósítani a világítótávolságot. Az ilyesmire nem alkalmas lámpáknál azonban a távolság az elemek kimerülésével arányosan csökken.
Fejlámpaválasztásnál a két legfontosabb szempont a fénycsóva alakja és a világítás hatékonysága. Mivel a túraboltokban ezeket meglehetősen nehéz tesztelni, kénytelenek leszünk az eladóra bízni magunkat. Ha jó lámpát szeretnénk vásárolni, érdemes a nagyáruházak mellett túrázással foglalkozó szaküzletekbe is elmenni. Persze nem hátrány, ha előbb szánunk egy kis időt, hogy az interneten szétnézzünk a témában (fórumok, leírások, terméktesztek). Ha felkészülten megyünk a boltba, sokkal részletesebben elmondhatjuk az eladónak, mire lenne szükségünk.
A fénycsóva alakja lehet széles vagy fókuszált. A széles mindenfelé szórja a fényt, de nem világít be erősen semmit, míg a fókuszált sokkal jobban irányítható, és azt a részét világítja be az útnak, amerre nézünk. Érdemes figyelni rá, hogy a fénycsóva homogén legyen. A fejlámpák jellemzően periférikus világításra is alkalmasak, ez esetben halványabban ugyan, de megvilágítják az út környező részeit, még kellemesebbé téve a használatot.
A világítás hatékonysága a fényerő szabályozását jelenti. A fejlámpákon található gombbal többféle üzemmódra kapcsolhatunk, így ha a hold is bevilágítja az út egy részét, visszább kapcsolhatunk, a sötét erdőben pedig feljebb vehetjük a kibocsátott fényt. A szabályozás segít az elemek élettartama, azaz az üzemidő növelésében. A legtöbb lámpa képes villogni, ennek főként vészhelyzetben lehet haszna, mivel így sokkal könnyebben felfigyelhetnek ránk.
A választást befolyásoló szempont lehet még, hogy a fejlámpa elemmel vagy akkumulátorral működik-e. Az akkumulátor előnye, hogy folyamatosan feltölthetjük, míg az elemeket állandóan cserélni kell. Az akkumulátorok ellenben drágábbak, némelyik magánál a lámpánál is többe kerül, és előfordul, hogy külön kell megvásárolnunk, nem található a dobozban.
És akkor el is érkeztünk az ár kérdéséhez. Ha komolyan gondoljuk az éjszakai túrázást, az 1000-2000 forintos kínai lámpákat, akármennyi led is található bennük, felejtsük el. Menjünk szakboltba, beszéljünk szakemberrel, és ne sajnáljunk 10–15 ezer forintot otthagyni egy márkás lámpáért. Az első éjszakai túrán hálásak leszünk magunknak, hogy nem ezen spóroltunk.
