Dizájnelemnek nem mondanánk, lévén a középkorban még nem nagyon léteztek afféle kreatív stúdiók az építészetben sem, a tervező szemmértékét, netán józanságát pedig azért mégsem illik megkérdőjelezni: a lényeg, hogy meglehetősen furcsára sikeredett az olaszországi Serchio folyón átívelő híd Borgo a Mozzano városkája mellett.
Persze éppen ez a torz kinézet jelenti a környék és a híd turisztikai vonzerejét (lám, valamit mégis nagyon tudott az az építész!), nem mellékesen a Ponte della Maddalena csaknem ezer éve segíti az átkelést, ezzel Olaszország egyik legrégibb hídja.
Az Ördög hídjaként is szokás emlegetni. A legenda szerint sehogy sem akart elkészülni, ezért az építész alkut kötött az ördöggel, hogy egy nap alatt mégis befejezi, cserében a patás üzlettárs az első átkelő lelkét viheti is menten a pokolba. Első hallásra jónak tűnt az alku, ám az építészt mégis bántotta a dolog, ezért a helyi pap tanácsát kérte, aki okos ember lévén kifundálta, legyen az első átkelő egy kutya. Az ördög így egy fehér kutya lelkét kaparintotta meg, de azóta is nagyon bánja, hogy átverték, és őszi estéken szegény eb képében jelenik meg a hídon, hogy megtalálja a csalafinta építészt.
A folyó szélessége 37 méter, a híd teljes hossza az egyik oldalon felvezető kanyar miatt – hogy azért mégse legyen már olyan meredek mindenhol – ennek több mint kétszerese, míg a központi ív magassága 18 méter. Alatta magas vízszintnél is kényelmesen elfértek a hajók, aminek csupán az volt az ára, hogy igencsak meredek szögben kellett felcaplatni a hirtelen megnőtt ívre. Nem úgy néz ki, mint egy kőbe zárt növényevő dinó?
Firenzétől sincs messze, de aki a pisai ferde tornyot nézi meg, vagy a napsütötte toszkán vidéken kalandozik, annak remek program bringával útba ejteni a furcsa hidat, miként a környéken számos gyalogtúrára is van esély, a három-négy kilométerestől a harminc kilométeresig.
Aki pedig kicsit messzebbre kívánkozik, irány száz kilométerrel odébb a tengerpart, ahol újra sok-sok csodás látnivalóban, emlékezetes túrában lehet része.
