Minden teljesítménytúrának megvan a maga varázsa. Az elsőnek, amikor még a kellő bátorság hiányában a húsz kilométeres távra esik a választás, a másodiknak, amikor úgy érzi az ember, mi volt az a húsz, és bevállal egy harmincast, majd amikor eldönti, hogy itt az ideje kicsit komolyabban venni a dolgokat, és jöjjön az ötven.
Ha eltekintünk a szintemelkedéstől (lehet olyan 30 kilométeres túrát találni, amely sokkal jobban megizzaszt, mint némely ötvenes), az 50 km az első olyan táv, amelyet többször is átgondol az ember. Jó ötlet ez? Bele merjek vágni? A vállalkozószellem aztán többnyire győz, de hogy segítsük a döntést, összeszedtünk öt kérdést, ami jó eséllyel bárkiben felvetődhet az első ötvenes túráján.
- Mi a fenét keresek én itt?
A rajtot követő kilométereken még minden szép és jó, azonban ha nem diktálunk relatív jó tempót, szép lassan úgy érezzük, mindenki elmegy mellettünk. Ilyenkor hajlamos az ember elkedvetlenedni, pedig nem szabad. Az ilyen túrákon rengeteg tapasztalt túrázó indul, akik többévnyi, évtizednyi tapasztalattal rendelkeznek. Ne az ő tempójukhoz mérjük a sajátunkat, menjünk úgy, ahogyan szoktunk. - Itt most pihenek egy fél órát, jó?
Nem jó. Pihenni kell, egy-egy szendvicset bedobni nyugodtan megállhatunk, de nem szabad túlzásokba esni. Nagyobb pihenő esetén teljesen kieshetünk a ritmusból, és nagyon nehezen térünk vissza. Igyekezzünk annyi szünetet tartani, ami feltétlenül szükséges. - Maradjak vele vagy szakadjak el tőle?
Túrázni egyedül nem akkora buli, mint társaságban. Fontos azonban, hogy olyanokkal együtt menjünk, akik hasonló tempót diktálnak. Ha túl lassan megyünk valakivel, rengeteg időt veszíthetünk, ha túl gyorsan, hamar elfáradunk. Nagyobb távon minden azon múlik, milyen tempóban megyünk, ezt érdemes már a túra előtt tisztázni az ismerősökkel, hogy ne legyen sértődés. - Mit egyek és igyak?
Éhesen semmi esetre se túrázzunk, de túlenni sem szabad magunkat. A túra során az egy-két nagy étkezés helyett inkább arra törekedjünk, hogy többször együnk kisebb mennyiséget. Nem fontos a boltokban kapható energiazselékhez, gyümölcspürékhez nyúlnunk, az olajos magvak, a csokoládé, szendvicsek is jó szolgálatot tesznek. Ami az ivást illeti, ha csak víz van nálunk, az is bőven elég. Ha sűrűn vannak az ellenőrzőpontok, vízvételi helyek, elég félliteres vizespalackot magunkkal vinnünk, amit rendszeresen újratöltünk. Így nem kell annyi súlyt sem cipelnünk. - Mikor lesz már vége?
Egy ötven kilométeres túra hosszú, átlagos tempót diktálva legalább tízórás. Az utolsó öt-tíz kilométerre már nagyon fáradtak leszünk, de nem szabad feladni! Aki kitart, nagyon büszke lesz magára.
