Aki rendszeresen fut vagy túrázik, annak nem kell magyarázni, mennyire fontos a megfelelő hidratálás, azaz a folyadékveszteség folyamatos pótlása. De amíg ez egy futóversenyen akár teljességgel megoldható úgy, hogy nem viszünk magunkkal semmit, csak a frissítőpontok adta lehetőséget használjuk ki, túra esetében a lassabb tempó miatt más a helyzet.
Minél hosszabb túrára megyünk és minél többet bolyongunk az erdőben, tisztes távolságban a lakott területtől, annál több folyadékot kell magunkkal vinnünk.
De milyen módon tároljuk?
Először is szögezzük le, a legjobb folyadék a víz. A cukros üdítők csak szomjasabbá tesznek és hajlamosak vagyunk túl sokat inni belőlük, az alkohollal pedig hidratálás szempontjából éppen az ellenkezőjét érjük el, mint szeretnénk. A legjobb (és nem mellesleg legolcsóbb) megoldás, ha otthon egyszerűen a csap alá tartjuk kulacsainkat. Persze adódik az újabb kérdés, milyen kulacsok legyenek ezek? Két válasz létezik, nézzük ezek előnyeit és hátrányait.
1. Puha palack, víztasak:
A túrahátizsákok általában rendelkeznek kivezetőnyílással ellátott külön belső tárolórésszel, ahol csak át kell dugnunk a csövet és bármikor kedvünkre ihatunk. Előnye, hogy megállás nélkül használható, kezünk közben nincsen lefoglalva, nézhetjük a telefont, a térképet, kedvünkre ehetünk, illetve akkor is nagyon kényelmes, ha túrabotot használunk. Remek tulajdonsága, hogy térfogata egészen nagy, akár 2-4 literes is lehet, és a víz fogyásával a tasak egyre kisebb helyet foglal a táskában. A vizet ráadásul a legjobb helyen, a hátunk közepén cipeljük.
Persze nem szabad elfeledkezni a hátrányokról sem. Sokan panaszkodnak, hogy a tasakokba töltött és csövön keresztül megivott víznek műanyag íze van – igaz, hozzá kell tenni, ez megfelelő tisztítással (ami szintén nehezebb lehet, mint a kemény palackoknál) néhány alkalom után általában elmúlik. Kényelmetlen lehet továbbá, hogy haladás közben iszogatva nem látjuk, mennyi folyadék van még benne, így érhetnek kellemetlen meglepetések. Újratöltése nehézkesebb, ha nincs meg a megfelelő víznyomás.Tegyük fel, forrásból szeretnénk pótolni fogyó készleteinket, ha éppen csak folyik a víz, nehéz lehet belevarázsolni a tasakba. Forró folyadékot általában nem javasolt beletölteni.
2. Kemény palack, kulacs:
A legtöbb túrázó ezt használja. Előnye, hogy könnyen elérhető és olcsó, a célnak gyakorlatilag bármelyik PET-palack megfelelhet. Újratöltése egyszerű. A túrahátizsák külső, oldalsó zsebeiben is elfér, így nem feltétlenül kell megállnunk, hogy ihassunk, ráadásul belül több hely marad az egyéb felszerelésnek. Mivel a kezünkben fogjuk, látjuk, mennyi van benne, sokkal könnyebb fejben megtervezni a következő megállót. Akár forró folyadékot is nyugodtan tarthatunk benne, igaz, a keményebb, strapabíróbb anyagok miatt ilyenkor a palack is nehezebb lesz.
Hátránya lehet, hogy a táskánk kiegyensúlyozatlan lesz. Ha csak az egyik külső zsebben tartunk palackot, arra húz, ha mindkettőben , de az egyiket isszuk folyamatosan, akkor arra. A tárolására alkalmas külső zseb nehezen elérhető, az ivás miatt így a kelleténél többször meg kell állnunk. Felejtsük el, hogy túrabot használata vagy egyidejű gyaloglás és evés közben iszunk. A sok kényszerűen beiktatott pihenő miatt lassabbak leszünk, ami különösen hosszabb távon adhat okot bosszankodásra.
