„Tavaly, az őszi szünetben kezdődött, amikor elmentünk kirándulni a Mátrába pár napra – meséli Lovászy-Zara Vince. – Anya a nyáron futott már egyszer Kéktúra-útvonalon, lett egy pecsétgyűjtő füzete, és én is szerettem volna ilyet. Ez volt az egyik oka, hogy belevágtam. A másik, hogy a kutyánkkal már korábban is sokat jártunk ki a közelünkben lévő erdőbe Solymáron, és egy idő után nagyon unalmassá vált mindig ugyanott sétáltatni. Elkezdtünk gondolkodni, hová menjünk vele, és kitaláltuk a családdal, hogy elkezdjük kéktúrát.
Tulajdonképpen a kutya és a pecsétgyűjtő füzet miatt indultam neki.”
Az első táv, amit egy nap alatt megtettek, csupán nyolc kilométer volt. Eleinte az motiválta, hogy a pecséteket gyűjtse, ezt tartotta izgalmasnak. A novemberi túrán három nap alatt tizenhét kilométer jött össze, ám a december teljesen kimaradt betegség és a karácsony miatt. A nagy fordulat január elején következett be.
„Hollókőre mentünk egy ismerős családdal, ott kirándultunk tíz kilométert. Akkor, január 3-án fogalmazódott meg bennem a terv, hogy december elsejéig, a tizennegyedik születésnapomig teljesíteni szeretném a háromszáz kilométert, a Gyermekkéktúrát.”
Innentől kezdve minden hétvégén kirándultak. Mivel eleinte hideg volt és korán sötétedett, a megtett távok is rövidebbek voltak, tíz-tíz kilométer alkalmanként. Vince részletes pontossággal sorolja fel azokat a helyeket, amerre jártak. Kezdték a közelükben, a Pilisben és a Budai-hegységben.
„Február közepén a Zsíros-hegyen, Piliscsabánál jártunk, az már tizenhárom kilométer volt – emlékszik vissza. – Kicsit izgultam, hogy nem lesz-e sok nekem, persze sikerült. Később elmentünk Dobogókőre, majd a Hármashatár-hegyre is. Február végén messzebbre, Nógrádba mentünk, ott lett meg a századik kilométer.”
Ahogyan kitavaszodott, hosszabbodtak a nappalok és szép idő lett, egyre többet túráztak. Például csak április során sikerült száz kilométert begyűjteni.
„Amikor májusban teljesítettem a háromszázadik kilométert Balatonhenyénél, az azért is volt emlékezetes, mert arra a tizenhat kilométerre eljöttek a nagyszüleim is.
Egyre hosszabb távokat tudtam megtenni, júniusban például a Bükkben egy jó nehéz, huszonöt kilométeres szakaszt, jó sok szinttel” – idézi fel, hogy melyik is volt számára a legemlékezetesebb útvonal. Az idei őszi szünetben választhatott, hogy Máltára utazik vagy kéktúrázik, hogy megszerezzen egy-egy újabb tájegységi jelvényt. Vince a külföldi út helyett a túrázás mellett döntött. Ráadásul ekkor sikerült a leghosszabb távot egyben megtennie.
„Elmentünk Kőszegre, és beosztottuk, hogy melyik nap mennyit túrázunk az Írott-kő és Sárvár közötti szakaszon. Az utolsó előtti nap láttuk, hogy másnap már vihar lesz, ezért úgy döntöttünk, hogy a betervezett távot gyorsan hozzácsapjuk az aznapihoz. Így lett végül harmincegy kilométer belőle, ami az eddigi leghosszabb, egyben megtett távom. A végén, az utolsó tíz kilométeren nagyrészt futottunk, hogy még sötétedés előtt befejezzük.”
A tizennégy éves fiú az iskola mellett rendszeresen sportol, vízilabdázik, jelenleg heti négy edzése van.
Osztálytársainak, barátainak – akik szabadidejükben szintén sportolnak és meccsekre járnak – néha mesél a túrákról, de úgy látja, egyelőre nemigen érdekli őket. Az ismeretségi körében nincsen hasonló korú fiatal, akiről tudná, hogy szintén kéktúrázik. Ő azonban mindenkinek ajánlja, hogy mozduljon ki a természetbe, mert neki is hatalmas élményt ad.
„Szép a természet, friss a levegő, és fontos a mozgás is. Ha társasággal mész, közben jókat lehet beszélgetni. Ez a legjobb családi program – hozza fel érveit, majd megjegyzi, hogy a kutya is
szinte mindig velük tart. Egyedül azt sajnálja, hogy ő nem kap érmet.
Lovászy-Zara Vince most jár 550 kilométer körül, és már nyolc tájegységi jelvénye van. Célja, hogy befejezze a Kéktúrát, aztán jöhet az Országos Kékkör, de az még nagyon távoli terv. Egyelőre év végéig, ha belefér egy hosszabb hétvégén, a Cserhátba is szeretne elmenni, hogy meglegyen a kilencedik jelvénye is.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!