„Elviszlek egy aranyos kis kirándulásra” – kezdte a férjem ausztriai nyaralásunk hétfő reggelén. Mecseki lányként a kirándulás szóról nekem a klasszikus erdei, fás ösvények jutnak eszembe, ami pedig aranyos, az – mondjuk – maximum két-három óra. A Guttenberg-házhoz vezető út pedig minden, csak nem aranyos.
Kezdjük azzal, hogy eleve két, önmagában is nagy kihívást jelentő útvonalat kötöttünk össze Ramsau am Dachsteinből indulva. A túra első része a lenyűgöző és tényleg páratlan szépségű Silberkarklamm zegzugos útjain, fahidakon át vezetett, csaknem négy kilométeren keresztül a Silberkarklamm hüttéig. Itt lehetőségünk lett volna visszafordulni, de annyira magával ragadott a táj és a hangulat, hogy mindenképp tovább szerettem volna haladni.
Még mindig a kirándulás nekem megfelelő értelmezése szerint haladtunk, hiszen voltak fák, bokrok, aljnövényzet, és a folyamatos szintemelkedés leküzdése sem esett nehezemre. Elértünk egy újabb elágazáshoz, ahol Balázs csak annyit ejtett el óvatlanul, hogy van itt egy szép tó, nem túl nagy kitérő. Elvére nyár van, meleg is volt, hát akkor irány a tó. Gondoltam, majd hűsölök egyet a partján, mielőtt elindulunk ereszkedni. Persze a Silberkarsee 1920 méteres tengerszint feletti magassága miatt még június derekán sem volt alkalmas strandolásra, így kénytelen voltam a puszta látványával beérni.
A kirándulás aztán – nekem – itt véget ért.
Elkezdődött a jajgatás, négykézláb bukdácsolás, a harc önmagam legyőzéséért. Az aranyos fás, erdei ösvényeket felváltották a méretes sziklák és a zúzalékos, egy nyomsávos magashegyi utak, amelyek már a komfortzónámon bőven túlmutatnak.
Nekem nem jelentett katarzist a 2147 méteren lévő Guttenberg-ház elérése, mert végig azon izgultam, hogy ahova feljutottam, onnan bizony le is kell valahogy másznom, ami a felfelé vezető útnál is félelmetesebb.
A lefelé vezető út igazolta előzetes félelmeimet, és nem szégyen bevallani, hogy olykor bizony négykézláb, remegő lábakkal haladtam, miközben próbáltam semennyire se tudomást venni a magasságról. Azért, szerencsémre, így gyorsabban és könnyebben fogytak a kilométerek, és viszonylag hamar a lábaimnak és az érzéseimnek kedves magasságban találtam magam: lankás, erdei ösvényeken, amelyek az én felfogásom szerint már maximálisan kimerítik a kirándulás fogalmát.
Összességében kinek ajánlom? Feltétlenül gyakorlott túrázónak, akinek van némi magashegyi tapasztalata is. Legyen hozzászokva a minimum négy-öt órás aktív sportoláshoz, és nem árt, ha nincs tériszonya. A túra nehézsége nekem ötös skálán, mondjuk, erős hármas.
Ajánlott felszerelés: esőkabát, legalább egy liter folyadék, kesztyű (nyáron is), terepfutócipő vagy túrabakancs, bot, illetve csoki vagy valamilyen pluszenergia, készpénz, amivel a Guttenberg-házban lehet venni frissítőt, ugyanis ott meleg tea, kávé, leves, üdítő, friss péksütemény mind kapható.
Guttenberghaus
Több mint száz éve, 1912-ben kezdték építeni, a megnyitóünnepséget az első világháború kezdete előtt két nappal, 1914. július 26-án tartották meg. Éppen száz évvel később, 2014-ben teljes felújításon esett át, ekkor korszerűsítették a villamosenergia- és a szennyvízhálózatot is. A ramsaui Perhab család üzemelteti két generáció óta saját vállalkozásként, gyerekeknek rendszeresen szerveznek nyaranta már 6-7 éves kortól természetismertető táborokat. A ház 41 férőhelyes, ha szállásigénnyel érkezünk, célszerű előre foglalni.
Fotók: Nedjalkov Bea
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
