A legtöbben talán öt percet sem bírnánk ki a szeles, tíz-tizenkét fokos vízben, ehhez képest Sigrún Geirsdóttir első izlandi nőként úszott el a Vestmannaeyjar-szigetektől a Landeyjasandur partjáig, mindezt negyvenhét évesen. A szociális munkásként dolgozó háromgyermekes anyuka négy és fél óra alatt úszta le a tizenegy kilométeres távot, amely során sirályok, lundák, és delfinek kísérték, és persze többen szurkoltak neki, hogy sikerrel járjon.
„Nem számít, meddig tart, a lényeg, hogy csináld, élvezd, és érd el a célodat” – mondta korábban.
A Vestmannaeyjar-szigetek egyébként gyönyörű hely, gazdag élővilággal, ugyanakkor az időjárás nem épp ideális az úszáshoz. Cikkünk írásakor tizenkét fokos volt a víz hőmérséklete, nyáron általában tizenkét fok van, az óriási szélről nem is beszélve. Arról meg végképp, hogy a huszadik században két vulkánkitörés is volt, egy 1963-ban, egy pedig tíz évvel később, az utóbbi elvitte a sziget egy részét, és átmenetileg a lakókat is evakuálni kellett.
„Az elején jól éreztem magam, aztán hányingerem lett, és hánytam is kicsit. A tudatom végig tiszta volt, és próbáltam végig pozitívan gondolkodni, énekeltem, és arra összpontosítottam, mennyire messzire jutottam már” – mesélte Sigrún, aki természetesen nem először úszott ilyen körülmények között. Négy évvel ezelőtt huszonkét óra alatt első izlandi nőként úszta át a La Manche-csatornát, mindezt úgy, hogy komolyabb sportmúlttal nem rendelkezett. Ráadásul három óra után tengeribeteg lett, hét órán keresztül félóránként hányt, és a végén csak kólát, gumicukrot és csokoládét fogyasztott.
A tervei szerint szeptemberben több nővel együtt újra átússza a La Manche-t, ezzel szeretné felhívni a figyelmet a környezetszennyezésre és az óceán pusztuló élővilágára. Érdekesség, hogy rajta kívül eddig mindössze négyen úsztak el a Vestmannaeyjar-szigetektől a Landeyjasandur partjáig, elsőként az egyik rokona, Eyjólfur Jónsson teljesítette a távot 1959-ben.
