Rövid, de nagy kalandot élt át a napokban a láb nélküli úszó, a korábban már hosszabban bemutatott Patkás „Rocky” Tamás: Ázsiából szombaton átúszott Európába, azaz áttempózta a két kontinenst elválasztó tengerszorost, a Boszporuszt.
„Nem is kifejezetten az úszás, hanem az utazás, az izgalom fárasztott le” – kezdte a győri sportember, aki pénteken repült el, és hétfőn délben már haza is tért. Mivel Törökország a besorolás alapján a piros kategóriába tartozik, hazaérkezése óta karanténban van, várja az első koronavírustesztje eredményét, és lesz második mintavétel is.
„Kicsit túl van misztifikálva a teljesítmény, mert bár a hatezer-ötszáz méter nem kevés, ez nem kifejezetten tengeri úszás – hasonló, mint ha a Dunán jönnék lefelé” – mondta szerényen, utalva arra, hogy a sodrás segít az úszóknak. Hozzátette, a két szélén vannak olyan részek, ahol visszafelé folyik a víz, így onnan kikeveredni még egy ép és jó úszónak is kihívás, neki lehetetlen lenne.
Noha nem „tévedt oda”, az utolsó néhány száz méter küzdelmesre sikerült, mert a kísérő motorcsónak nem jó irányba terelte, és elveszett az addigi előnye.
„A verseny előtti napon találkoztam egy helyi sráccal, akit Mányoki Attilán keresztül ismertem meg. Ő felkészített, és jól is működött minden, amíg a hajó nem vitt félre.”
Így aztán túlcsúszott a kétórás limitidőn, végül két és fél óra alatt ért célba – a chipjét elvették, ezért nincs is hivatalos időeredménye. Mint mondta, ez nem érdekli, mert nem megnyerni akarta a versenyt, hanem teljesíteni. A boszporuszi szorost csupán hat órára zárták le a teherforgalom elől, a három futamban induló versenyzőknek ezért kellett tartaniuk a kétórás szintidőt. Az érdeklődés óriási, nem engednek akárkit indulni, Patkás például az egyetlen külföldi volt a paraúszók között. Amúgy Törökországban nagyon gondosan betartották a járványügyi szabályokat, akkor is figyelmeztették, ha a szabadtéren lecsúszott az orráról a maszk, a hotelben mindig fertőtlenítették a táskáját is.
„Jól éreztem magam, jólesett az úszás is. Azért ez nem olyan egyszerű vállalás, mint például a Balaton-átúszás, miközben persze az sem könnyű – az idén egyébként egy órával úsztam jobb időt, mint hat éve. Itt a mérges medúzák vagy a hideg víz is közbeszólhat, nem is tudtam ebben az évben tengeren edzeni, mondhatni, tizenkilencre lapot húztam. Örülök, hogy célba értem, még ha sportemberként sohasem vagyok teljesen elégedett magammal.”
A beérkezéskor elsősorban megkönnyebbülést érzett. Egy év bonyolult szervezés, a segítők koordinálása, támogatókeresés – ez mind kellett, hogy megbirkózzon a kihívással. Az élményből kicsit elvett, hogy nem kísérte az eseményt az ilyenkor szokásos népünnepély, ceremónia, de beúszóérmet azért kapott.
A Boszporusz átúszása mérföldkő pályafutásában, hiszen először átúszta a várost (Győrt), majd a megyét (Kunszigettől Győrig), aztán az országot (a Fertő-tóban Ausztriába), most pedig az egyik kontinensről a másikra ért át.
„Ha arra gondolok, hogyan bukdácsoltam a régi győri uszodában, már az is boldoggá tett volna, ha a Boszporusz-híd alatt átúszom. Három éve még szenzációnak számítottam, hogy lábak nélkül „eszetlenkedem”. Ki ez a hülyegyerek?
Azóta csinálom komolyabban, sporttevékenységként az úszást. A Boszporuszon lezártam egy szakaszt az úszásban, mostantól versenyezni szeretnék, még ha igazán nincs is kivel. Épekkel úszom, így magammal küzdök, és hátha egyszer felkerül a paralimpiai programra a nyílt vízi úszás.”
Ha minden tesztje negatív lesz, a hétvégén még a tatai tóúszáson áll rajthoz, majd osztrák versenyen, a Wörthersee-nél indul. Utána vége az idénynek, de egyvalamiben a vízen kívül is fejlődhet: levetkőzhetné a szerénységét, mert – noha ő túlmisztifikálásról beszél – igenis nagy tettet hajtott végre azzal, hogy átúszta a Boszporuszt.
.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
