„Ugyan, nem vagyok én unikum, vagyunk még néhányan” – legyint Gurbán Béla, pedig kevés hozzá hasonló embert találunk Magyarországon. Az 1954-es születésű férfi szinte párját ritkító teljesítményt mondhat magáénak, hiszen a Balaton-átúszás – szervezett keretek között – 1979 óta íródó történetében mindig sikeresen teljesítette a kihívást, azaz mind a 35-ször (négy évben elmaradt az esemény) átúszta a tavat.
A férfi elmondása szerint a hobbisportolók hobbisportolójaként ismerkedett meg az úszással, 14 évesen magától tanulta meg a mellúszást. Azóta is ebben az úszásnemben tempózik, néha vált át kicsit hátúszásra. A hetvenes években aranyjelvényes programmal akarták sportolásra ösztönözni az embereket, a sporteseményeken résztvevők között sorsolásokat tartottak, s bár sosem nyert, egy életre a Balaton-átúszás szerelmese lett. Tegyük hozzá, egyébként is a természet nagy barátja, az Országos Kéktúra Írottkő–Nagy Milic közötti, nagyjából 1200 km-es távját háromszor gyalogolta végig.
„Az első átúszást háromszor halasztották el. Ültünk a parton, és szuggeráltuk a vizet, hogy úszhassunk már. Emlékszem, a hőskorban még nem mólóról indultunk, hanem az éles kavicsokon óvatosan, pipiskedve járva jutottunk a vízig. Régen sokszor hideg vízben tempóztunk, volt, aki az unokája popsikenőcsével védekezett. És használt neki! Lassan arcról ismerjük egymást az indulókkal, mindig remek a hangulat. Kezdetben jóval kevesebben indultunk, mint mostanság, de az esemény szép lassan kinőtte magát, ma már rengetegen vesznek részt áldozatos munkával a szervezésében. El sem tudom képzelni a nyarat úgy, hogy ne vágjak neki a Balatonnak, a nejem legnagyobb bánatára minden programot ehhez igazítok. Az idén is csak július végén utazunk el nyaralni, vagyis hagytam rá egy kis időt a június 30-i indulásra, hátha az időjárás miatt el kell halasztani az átúszást.” (Kellett is, nemrég írtuk meg, hogy június 7-re halasztották a 36. Lidl Balaton-átúszást.)
Hiába kérdeznénk Gurbánt, melyik a kedvenc élménye, netán számon tartja-e a legjobb idejét, hiszen kedves emlékből annyi van, hogy választani sem tud, és sosem versenyből úszta át a magyar tengert.
Kedves történetként azért szívesen felidézi, hogy az egyik évben a Balaton-átúszáson esküdött meg egy pár. Csónakkal érkezett a pap, a vízben adta össze a vőlegényt és a menyasszonyt, akik már férjként és feleségként értek partot.
„A Balaton-átúszás számomra jó értelemben vett drog. Azt tanácsolom, senki se akarjon versenyezni, álljon meg, pihenjen, frissítsen, ha kell, és élvezze az úszást. Érdemes felvenni az ideális utazósebességet és közben gyönyörködni a környezetben, mert nagyon szép a táj. Olyan jó látni, amikor közeledik a túlsó part, a célba érés pedig maga a csoda. Fantasztikus érzés, hogy elmondhatjuk: legyőztük magunkat.”
Korábban a fiai is vele úsztak, de már elfoglaltságaik miatt már nem tartanak édesapjukkal. Gurbán Bélának egyébként az a nagy álma, hogy egyszer mind a hat unokájával átússza a Balatont.
„A legkisebb most hét hónapos, úgyhogy néhány évig még jó formában kell maradnom. Az a cél, hogy együtt is teljesítsük a távot, amolyan kacsacsalád módjára. Aztán vagy kihúznak, vagy a víz alá nyomnak, mert még bugyborékolok” – jegyezte meg nevetve a „civilben” nyugdíjtanácsadási szakemberként dolgozó férfi.
S bár elhalasztották a szombatra tervezett átúszást, nem kérdés, hogy Gurbán Béla ott lesz a július 7-i (vagy akár későbbi) rajton.