EVEZŐSTÁBOR: veszély minimalizálva
A nyári táborok között a legismertebbek és legelterjedtebbek az evezősfoglalkozások. Ilyen típusú táborozást szinte az ország minden területén találhatunk, ahol van tó vagy folyó.
Aki egyszer kipróbálta, örömmel ül újra hajóba
„Mivel tizennégy év alatt még az úszni tudóknak is kötelező mentőmellényt viselniük, az sem teljesen kizáró tényező, ha valaki nem tud úszni. Igaz, jellemzően az a szülő, aki tudja, hogy gyermeke nem érzi jól magát a vízben, nem is viszi evezőstáborba” – magyarázta Tarján Tamás, a budapesti Népszigetnél tábort vezető szakember. A szülők, ha félelmüknek adnak hangot, az általában a vízre vonatkozik, ám fontos tudni, odafigyeléssel és megfelelő felszereléssel a veszély minimálisra csökkenthető.
„Azt gondolom, hogy bármi lehet veszélyes, ha nem megfelelően, szakszerűen csináljuk – folytatta az oktató. – Ugyanakkor a mentőmellény, az állandó oktatói felügyelet és a szinte állóvíz garancia a biztonságra, sőt mi még arra is figyelünk, hogy a gyerekeken sapka legyen, valamint naptejjel kenjék a bőrüket. A tapasztalatunk azt mondatja, hogy szívesen jönnek hozzánk, és aki egyszer belekóstolt, sokszor ősztől is nálunk marad evezni, esetleg kajakozni vagy kenuzni, de ha messzebbről jönnek a táborba, és év közben nem tudják megoldani a bejárást, a következő évben szívesen jelentkeznek újra. Persze ez nem is csoda, mert a vízi élet külön életforma, magával ragadó a természet közelsége, és állítom, aki egyszer beleszagol, nehezen szabadul tőle. A természet kínálta élményeken túl az sem mellékes, hogy az evezés megmozgatja a test valamennyi izmát, és a társaság révén remek csapatélményt is nyújt.”
Sőt, a legügyesebbeknek sportkarrierre is lehetőségük nyílik, erre kiváló példa, hogy a Tarján Tamás vezette egyesület növendéke, Pétervári-Molnár Bendegúz olimpiai kvótát szerzett evezésben. Ki tudja, a következő tehetség talán a táborozók közül kerül ki.
VITORLÁSTÁBOR: Csöpiék nyomában
„Az nyer, aki bátor, fogd a kormányt, húzd a vásznat, a csibészek vitorláznak, rohan a hajó…” – szól a klasszikus filmzene Az elvarázsolt dollár című remekműben Ötvös Csöpi vitorlástanoncainak szájából. Noha ennél a két instrukciónál valamelyest több szükségeltetik ahhoz, ha valaki magabiztosan meg akar tanulni vitorlázni, a vitorlástáborok hangulatát nagyszerűen szemlélteti a mókás gyerekdal. Ahogy szinte valamennyi vízi sportnál, a vitorlázóknál is követelmény az úszni tudás.
A csomók kötését is megtanulják a gyerekek
„Elsősorban tíz-tizenhárom éves fiatalokat várunk, de megbeszélés alapján ennél fiatalabban vagy idősebben is lehet jelentkezni – mondta Lengyel Erzsébet, a balatongyöröki vitorlástábor vezetője. – A résztvevők a hatnapos program alatt megtanulják kezelni az optimist, a kadett hajókat és a finn vitorlást is, gyakorlatot szereznek a vízi közlekedésben, belekóstolhatnak a vitorláskikötők hangulatos életébe, és a szakmai programokon túl kulturális időtöltésre is lehetőségük nyílik.”
A szervezők két váltás ruha elcsomagolását ajánlják, lehetőleg olyat, amely a napsugárzás ellen is véd, valamint napszemüveget nyakba akasztható zsineggel, hogy ne essen a vízbe.
Az oktatás előre felépített terv szerint halad, az elméleti tudnivalókat fokozatosan tanulják a gyerekek: előbb a hajóval és a tartozékaival ismerkednek meg, majd a vitorlásnyelvezetről, az alapvető meteorológiai tényezőkről, továbbá a viharjelzésekről is ismereteket szereznek. A gyakorlati képzés egyebek mellett az evezésre, a kormányzásra, a be- és kiszállásra, a hajó előkészítésére, a vízbe borulásra, a kikötésre és a csomók kötésére is kitér. Vagyis meglehetősen széles körű tudást szerezhetnek a táborban részt vevő gyerekek, akik házi versennyel, valamint a szüleiknek tartott bemutatóval zárják a hetet.
SZÖRFTÁBOR: szimulátor is segít
A szeles időjárásnak viszonylag kevesen örülnek, legalábbis a vitorlázókon és a szörfösökön kívül. Noha előbbi sportágat jelenleg még jóval többen űzik rendszeresen, utóbbi is egyre nagyobb népszerűségnek örvend, talán az évek alatt mind magasabb színvonalat nyújtó szörftanfolyamoknak, nyári táboroknak köszönhetően.
„A legfontosabb, hogy aki meg akar tanulni szörfözni, legyen benne kellő motiváció, annak nem javasolom, aki csak a szülő kívánsága miatt jelentkezik – magyarázta Szakács Péter, a balatonföldvári szörftábor vezetője. – Ugyanis a szörf jóindulattal sem nevezhető könnyű sportnak, és az első nap, amíg a kezdők legalább minimálisan beletanulnak, meglehetősen fárasztó is, ilyenkor még sok a vízbe esés. Fontos, hogy mindenki megértse, ez a tanulási folyamat természetes velejárója, semmi rossz sem történik, csak felkelünk, és megyünk tovább.”
Balatonföldváron a már kiválóan bejáratott és sikerre vitt osztrák-német szörfiskola rendszere alapján oktatják a sportágat, s ez nagyban megkönnyíti a tanulást.
„Először csak deszkával megyünk a vízbe, gyakoroljuk az egyensúlyozást, játékosan a deszkához és a vízhez szoktatjuk a tanulókat, majd kiülünk a partra, és röviden megbeszéljük az elméletet. Ezután szörfszimulátorral – még mindig a parton – gyakoroljuk a vitorla felhúzását, az elindulást, a fordulást. Azért könnyebb itt, mert az oktató testközelből javíthatja a hibákat.
Ha mindent tisztáztunk, visszamegyünk a kis vízbe, és még mindig kontrollált körülmények között, kijelölt területen gyakoroljuk a tanultakat.
Általában a második-harmadik napon érünk el odáig, hogy a kezdők is önállóan tudnak szörfözni.”
Talán nem meglepő, a gyerekek általában valamelyest könnyebben szokják meg a szörfhöz szükséges mozgáskoordinációt, legfeljebb a felnőtteknél fordul elő, hogy valaki elgondolkodik a feladáson. Ilyenkor a profi oktatók mellett fontos az is, hogy ma már sokkal jobb felszerelésekkel lehet tanulni, mint évtizedekkel korábban.
„Az újabb szörfök szélesebbek, ezáltal stabilabbak a hullámok között is, és a vitorla sokat fejlődött: a korszerűbb anyagoknak köszönhetően könnyebb lett, s vannak kifejezetten a kezdőknek kifejlesztett formájúak is. Fontos, hogy hamar jöjjön sikerélmény, amit a nálunk használható eszközök nagyban segítenek. Célunk, hogy a tábor végére mindenki önállóan tudjon haladni és fordulni. Általában játékos versennyel, valamint csak a visszajelzést szolgáló vizsgával zárjuk a programot.”
VÍZISÍTÁBOR: csak vagányoknak!
Az extrém, illetve főképp a kevés helyen megvalósítható sportágak közé tartozik a vízisí és a wakeboard is, ám találhat lehetőséget, aki nyári tábor keretében szeretne megtanulni léccel a lába alatt siklani a víz felszínén. Igaz, elszántság, kitartás és főképp bátorság hiányában senki sem juthat messze, vagyis csak az jelentkezzen, aki vagánynak érzi magát.
„Aki fél tőle, vagy megijed, ha a vízbe esik, annak nem ajánljuk a vízisít, mert ez, bizony, itt elkerülhetetlen – mondta Bús András, a kiskörei vízisítábor szervezője. – Alapvetően műanyag pályás síoktatással foglalkozunk Budapesten, de a nyarat kiegészítjük a Tisza-tavi vízisítáborral. Hétéves kortól várjuk a gyerekeket, egyetlen alapfeltételünk, hogy jól tudjanak úszni, azt pedig garantáljuk, hogy módszerünkkel egy hét alatt mindenki elsajátítja a vízisíelés és a wakeboardozás alapjait.”
Az oktatók a part közelében, mintegy félméteres vízben mutatják meg a kezdő mozdulatokat, úgy, hogy ők maguk húzzák a tanoncokat. A második lépcsőben az egy-másfél méter mély vízbe épített harminc négyzetméteres belső stégről mindig abba az irányba indítják a gyerkőcöket, amerre nem hullámzik a víz, de innét már motorcsónak húzza a fiatalokat.
„Teljesen változó, ki mennyire gyorsan érez rá a vízisíelésre, nyilván függ az egyén koordinációs képességétől és attól is, hogy korábban síelt-e már.
Előfordul, hogy sokat esnek, de ilyenkor sem jellemző, hogy bárkinek is elmenne a kedve, mindig ösztönzik egymást.
Akad, aki kapásból körbe tud menni, de olyan is, aki még két nap után sem tud fent maradni a lécen, és azt tapasztaljuk, hogy jót tesz nekik, ha látják, a másiknak már sikerült – vagyis hogy nem lehetetlen.”
A sportág nehézsége miatt az ötnapos tábor végén nincs vizsga vagy próbatétel, mert egyáltalán nem biztos, hogy aki kezdőként érkezik, az néhány nap múlva már ilyen szituációban szeretne bizonyítani, a szervezők ezért inkább kötetlen gyerekpartival zárják a közös időtöltést.
BÚVÁRTÁBOR: buborékmentes vízzel
Extra élményekben lehet részük a búvároknak, s manapság már a gyermekeknek is elérhető a merüléshez elengedhetetlen tanfolyam, igaz, egyelőre nem túl sok egyesület vállalkozik gyerek-búvároktatásra.
„A búvárkodás egyre inkább terjed, lassacskán közelít a tömegsporthoz – mondta Kálmán Imre búvároktató, aki nyaranta a Csillaghegyi uszoda és strandfürdőben tart táborokat. – Két jelentős oka van, amiért kevesen foglalkozunk gyermekek oktatásával: egyrészt a búvároktatói alapengedélyen kívül szükséges hozzá gyermekoktatói engedély és sportoktatói képesítés is, másrészt a gyermekruhára nem sokan áldoznak pénzt, mert ugyanannyiba kerül, mint a felnőtteké, de értelemszerűen kevésbé hasznosítható.”
Szénsavas üdítőt nem szabad fogyasztani a merülések előtt
A szakember azt is elmagyarázta, elengedhetetlen, hogy a jelentkezők stabilan és jól ússzanak, de a jogszabály által megengedett korhatárral nem teljes mértékben ért egyet.
„A szülőknek a tábor elején orvosi igazolást kell hozniuk a gyermek egészségi állapotáról, illetve nyilatkozatot tesznek, mely szerint gyermekük jól tud úszni, ám még így is előfordult, hogy valakinek egy nap után azt mondtuk, inkább ne folytassa, mert balesetveszélyes. Hivatalosan nyolcéves kortól lehet engedélyt kapni, ám én azt ajánlom, kilenc-tíz évesen jöjjenek elsősorban. Összességében mindenki beleszeret ebbe a sportba, a fiatalok kilencven százaléka visszatér később is.”
A tábor során a gyerekek elsajátítják az alapfelszerelés (maszk, uszony, légzőcső) használatát, valamint az ezzel történő merülések menetét, megtanulják az önmentés folyamatát, ismerkednek a víz alatti világ fizikai, biológiai sajátosságaival, a vízi élőlényekkel és a természetvédelem fontosságával is.
„Az biztos, hogy a hét végére senkiben sem marad félelem, egyszerűen leküzdik, máskülönben nem is tudnának levizsgázni. Aki nálunk szerzi meg az engedélyt, csapatunk tagjává válik, így egész évben jöhet velünk a nyílt vízi merülésekre is.”
Érdekesség: az oktatók külön kérik a búvártanoncokat, hogy a tábor ideje alatt és merülések előtt senki se fogyasszon energiaitalt vagy szénsavas üdítőt.
„Rettentően felpörgeti a gyerekeket az energiaital, és erre a víz alatt semmi szükség, ott nyugodtnak, figyelmesnek kell lenni, illetve az is elég kellemetlen tud lenni, ha a szénsav a merülés közben akar távozni a szervezetből. Rengeteget kell inni, mert a palackban lévő levegő száraz, de erre tökéletes a szénsavmentes ásványvíz.”
(Megjelent a Vízi sportok magazinban 2016 nyarán.)
