Az első és legfontosabb tisztáznivaló, hogy ami közúton a KRESZ, az a vizeken a nemzeti fejlesztési miniszter vízi közlekedésről szóló NFM-rendelete – tehát az ebben írott szabályokat mindenki köteles betartani, aki vízre merészkedik.
„Nemcsak a nagy hajók vagy vitorlások számára íródott a rendelet, hanem például aki egy faágra ül és beevez a vízbe, már az is bekapcsolódik a vízi közlekedésbe” – magyarázta Csobay Balázs rendőr alezredes, a BRFK Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság vezetőhelyettese. Természetesen más szabályok vonatkoznak a járművet irányítóra, és mások arra, aki csak utasként vesz részt a közlekedésben, balesetkor azonban egyaránt veszélybe kerülhet mindenki.
A hétköznapi ember számára használható vízi eszközök között megkülönböztetünk csónakot, vízi sporteszközt (szörf, katamarán), motoros vízi sporteszközt (waterbob, jet-ski) és vitorlás vízi sporteszközt.
Csónaknak minősül az emberi erővel hajtott jármű, illetve a szél- vagy géperővel hajtott jármű is, ha a hossza nem éri el a 6.2 métert, névleges vitorlafelülete a tíz négyzetmétert, motorteljesítménye pedig a négy kilowattot. A vízi sporteszköz rendeltetésszerű használata esetén úszóképes és kormányozható, a motoros vízi eszköznek saját gépi hajtása, a vitorlás vízi sporteszköznek pedig legalább három négyzetméter névleges vitorlafelülete van. Ezek alapján érdemes tudni, hogy a kajak és kenu a szörffel és a katamaránnal ellentétben nem sporteszköz, hanem a kisebb csónakok kategóriájába tartozik, vagyis a kötelező felszerelések kérdésében is e szerint kell vizsgálni.
„Ugyanakkor a gumimatrac és a vízibicikli nem jármű, hanem fürdőeszköz – folytatta az alezredes. – A hajózási szabályzat az alap, amelyet mindenkinek meg kell ismernie, ebben a táblák, a felhívások, a különböző előírások a biztonságot szolgálják – vagyis nem azért érdemes őket betartani, mert a hatóságok máskülönben büntetnek, hanem hogy senkinek se kerüljön veszélybe az élete.”
A vízi járműveknek felúszóképesnek kell lenniük, vagyis ha felborulnak, akkor is fenn kell maradniuk a víz felszínén. A műanyag kenuban például légrésnek kell lennie, ha nincs, nem alkalmas közlekedésre.
A vízi sporteszközt és a csónakot tizennégy éves kortól lehet önállóan vezetni.
„Ha az eszköz hossza a hét métert, a motorteljesítmény a hét és fél kilowattot vagy a vitorla névleges felülete a tíz négyzetmétert meghaladja, csak képesítéssel lehet irányítani. A vezetőnek azon túl, hogy elmúlt tizennégy éves, tudnia kell úszni, szükséges gyakorlattal kell rendelkeznie, ismernie kell a szabályokat és az adott vízterület sajátosságait. Ha többen ülnek a járműben, a vezetőnek a tizenhat, ha gépi hajtású, a tizenhét évet kell betöltenie.”
A sportegyesületekben edzőjük irányítása és figyelme alatt tizennégy évnél fiatalabb gyerekek is vezethetnek csónakot, illetve gépi hajtás nélküli vízi sporteszközt, ha tudnak úszni, használnak mentőeszközt, valamint van mentőmotoros vagy kísérő géphajó, amelyről az edző minden sportolójára folyamatosan rálát, továbbá szükség esetén két percen belül képes beavatkozni.
„Fontos volna, hogy legyen gyakorlata a vezetőnek, ne pedig az legyen a trendi, hogy kibérelek egy kenut, aztán kapásból megindulok vele a Dunán. Előbb az oktatás, a tapasztalat, aztán merészkedjünk egyedül a nyílt vízre. Az is elengedhetetlen, hogy tájékozódjunk, ha nem ismerjük az adott hely sajátosságát – hiába csónakázott már valaki a szerelmével a Városligetben, semmit sem ér vele, ha fogalma sincs arról, hogyan építik az M0-s hídját, vagy éppen mederkotrást végeznek, és arra akar kirándulni.”
Forgalmasabb vízi útszakaszokon gyakorta előfordulnak hajótalálkozások, keresztezések, ezek lebonyolításának segítségére is vannak fejezetek a szabályzatban. Ha csónak, vízi sporteszköz vagy kishajó egymás útját keresztezi, a jobbról érkezőnek van elsőbbsége. A gépi erővel vagy evezővel hajtott csónak és a kishajó köteles a szemből vitorlával haladó csónak és a vízi sporteszköz útjából kitérni. A kisgéphajók és motoros vízi sporteszközök találkozásakor a jobbkéz-szabály dönt. A csónakkal, valamint kishajóval és vízi sporteszközzel a menetben lévő (azt a hajót is menetben lévőnek tekintjük, amely indulási szándékát hangjellel jelezte) nagyhajó útvonalát ötszáz, a gyorsjáratú nagyhajó útvonalát ezer méteren túl lehet keresztezni, és az ilyen hajókat tilos hátulról hatvan, oldalról harminc méternél kisebb távolságra megközelíteni – ha ezt a vízi út mérete nem teszi lehetővé, a nagyhajó elhaladásáig a part mellé kell húzódni.
A strandok közelében rendszeresen látható jelenet, amikor a mélyebb vízben úszók között vitorlás siklik el. Az ehhez kapcsolódó rendelet kimondja, hogy a vízben tartózkodó személyt vízi sporteszközzel tíz, motorcsónakkal és kisgéphajóval harminc méterre el kell kerülni, ha ez nem lehetséges, legfeljebb öt kilométer per órával lehet haladni.
Lehetőség szerint a vízben tartózkodó embert vitorlással tíz méterre el kell kerülni
A vízi sporteszköz a parttól legfeljebb ezerötszáz méterre távolodhat el, de az 1805-ben megalkotott Beaufort-szélerősségskála alapján számított hatos szélerősség felett kétszáz méternél távolabb nem mehet a parttól.
A csónak elsőfokú viharjelzés esetén ötszáz méterre hajózhat, másodfok esetén pedig nem közlekedhet.
„Az úszógumi nem mentőmellény, semmi köze hozzá, a hajózási hatóság sem fogadja el. Csónakban, illetve kisebb járművekben, mint a kajak vagy a kenu, tizennégy év alattiaknak, valamint azoknak, akik nem tudnak úszni, kötelező a viselete, a tizenhat év feletti úszni tudóknak csak ajánlott, de mindenki számára kötelezően ott kell lennie a járművön. Fontos azonban, hogy amelyik csak oda van téve, az biztosan nem mentett még életet.„
Kajak-kenuban tizenhat év felett csak ajánlott a mentőmellény használata, sportolóknál feltehetőleg mindenki tud úszni
Ügyeljünk arra is, hogy szabványmellényt vásároljunk, amelyiknek van gallérja, és ha már nem vesszük fel, legalább kéznél legyen, mert ha probléma támad, sürgősen szükség lehet rá.
A csónakok kötelező felszerelése a mentőmellény, a tűzoltókészülék, a jelzőlámpa, a tulajdonosi tábla és a minimum egyliteres meregető mellett a legalább tízméteres kötél vagy lánc, valamint a csónak tömegének legkevesebb öt százalékával megegyező horgony.
„Régebben bárhová ki lehetett kötni, aztán amikor nagyobb szél támadt, összevissza fújta a csónakokat a nádasba, sokszor azt sem lehetett tudni, melyik kié. Most már kötelező a kikötőben tárolni, igaz, a tiltott zónáktól eltekintve mindenhol meg lehet állni. Nem árt ezzel kapcsolatban folyamatosan felügyelni a horgonykötélre, ugyanis sokaknak teljesen elrohad, amíg nem használják. Az is előfordult nemegyszer, hogy a tűzijátékot a vízről szerették volna nézni, jeleztük a kapitánynak, hogy hol álljon meg, de elő sem tudta venni a horgonyt, vagy fogalma sem volt róla, miként dobja a vízbe.”
Fontos: az utas se igyon alkoholt!
„Összességében kijelenthetjük, a vízen sokkal jobb a közlekedési kultúra, mint a szárazföldön.”
Ráadásul nem azért, mert a vízi rendészet állandóan ellenőrzést tart. A vízen elkövetett szabálysértés súlyosságának mértékében vonhat maga után figyelmeztetést, helyszíni bírságot vagy feljelentést.
„Ötezertől százötvenezer forintot elérő bírságokat szabunk ki, igaz, legtöbbször nem a kisebb járműveknél jönnek elő a legnagyobb kihágások. Az ittasság büntetendő szabálysértés, a képesítést azonnal elvesszük. Sőt, bár nincs tiltva az utasnál a szeszes ital, a vezető felelőssége, hogy utasa ne legyen ittas, mert például egy csónakban nagyon veszélyes, ha valaki így feláll.”
(Megjelent a Vízi sportok magazinban, 2016-ban.)
Könnyen elmerülő csónakok
Jellemző szabálysértés a túlterhelés, és sokan nem is sejtik, milyen veszélyes, magyarázta Csobay Balázs. Például ha egy négyszemélyes kenuba hárman ülnek, de mellé bepakolnak két rekesz üdítőt, sátrakat, hűtőtáskát, élelmet meg ki tudja még mit, nagyjából olyan, mintha hatan szálltak volna be. A kis dunai szigeteken is rendszeresen borulnak vízbe csónakok, amikor a munkások fáradtan mennek haza, inkább beülnek egyszerre, és nem figyelnek az előírásokra. A szabály szerint a folyóvizeken minimum huszonöt, a Balatonon a nagyobb hullámzás miatt legalább harminc centiméternek kell lennie a fartükör és a vízfelszín közötti távolságnak. Ha ennél kisebb, ne használjuk, mert könnyen elmerül, és az életünkbe kerülhet.
