Sokan gondoljuk azt, hogy a sekély vízben nem érhet baj minket. Ez általában igaz is, ám bármennyire is körültekintőek vagyunk, a tengerek és óceánok kevéssé ismert veszélyforrását, a rip-áramlatot vagy az úgynevezett felhasadt hullámot nehéz elkerülni.
A jelenség a part sajátosságai miatt alakul ki sekély és zátonyos szakaszokon, részben a szél hatására, és ha létrejött, akkor a víz a felszínen a tenger belseje felé áramlik. A felhasadt hullám felismerhető, mert a színe sötétebb, mint a többi hullámé (ez annak tudható be, hogy a víz felkavarja a parti üledéket).
A sebessége akár 7-8 km/h is lehet, így a gyanútlanul fürdőzőt a váratlanság és a sebesség erejével ragadja magával. Részben ez a veszélye: mivel a fürdőző nem számít rá, könnyen pánikba eshet, ilyenkor pedig roppant nehéz megtalálni a helyes megoldást. Mindenki ösztönösen a szárazföld felé próbál tempózni, de mert a hullámok erősebbek, az áramlatba került ember kifárad, és nem lesz esélye partot érni.
A partszakaszokon általában táblák figyelmeztetnek, hogy hol nem szabad úszni, úgyhogy tartsuk be ezeket az utasításokat. Alapszabály, hogy ne a part felé próbáljunk úszni, hanem a parttal párhuzamosan, mert így előbb kikerülünk a felhasadt hullámból, amelynek szélessége néhány métertől 40-50 méterig terjedhet. Ha nem tudunk kikeveredni belőle, akkor sem szabad pánikba esni, mert ezek a hullámok a legtöbbször néhány perc alatt elhalnak.
A felhasadt hullám nem ragadja a víz alá a fürdőzőt, mert a víz a felszínen áramlik, így jó taktika lehet, ha néhány percre megpihenünk, sodródunk a hullámmal, és amikor elhalt, elkezdünk a part felé úszni.
