Mányoki Attila újabb kihívásra indul

A bő egy éve adott interjújában már pedzegette, hogy új kalandba vág. Miért a Still Water 8 lesz az?

Szerettem volna más jellegű közegben megméretni magamat, hogy képes vagyok-e ezekre a természeti körülményekre felkészülni – kezdte a 47 éves Mányoki Attila, aki 2019-ben fejezte be az Ocean’s Seven-sorozatot, hamarosan pedig nekifut, hogy meghódítsa a világ nyolc nagy tavát. – Óriási különbség, hogy ezúttal édesvízben úszom majd, így az élővilág nem befolyásol jelentősen, ugyanakkor kihívást jelentenek a hosszabb távok, ráadásul több helyszín is magaslaton fekszik, amely extra terhet jelent. Ugyan átúsztam már hosszában a Balatont, azért a víz mélységénél, méreténél fogva ez sterilebb közeg. Az Ontario-tóban várhatóan nagyjából hatvanöt kilométert kell megtennem, ám mélyebb a víz, nagyobb a tó, roppant szeles a környezet.

Hogyan tud felkészülni?

No igen, ez kérdéses, hiszen hazánkban nincsenek hasonló körülmények, de még Európában sem, ráadásul kilencvenöt százalékban medencében úszom.

Azt sem tudom, hogyan reagál majd a szervezetem az oxigénhiányos környezetre. Az biztos, hogy elég időt kell szánni az akklimatizálódásra, több alkalommal úszni a magaslati környezetben, ám a mostani, koronavírus-járvány okozta helyzetben nehéz utazásokat tervezni.

Egyáltalán most mit lehet tudni a gyakorlati megvalósításról?

Az eredeti terveimben a svájci úszást, a Zürichi-tavat hagytam volna a végére, mert szerintem ez a legkönnyebb. Csakhogy jelenleg ez a leginkább elérhető helyszín, hiszen autóval is könnyen elutazhatok oda, nem kell túl sok időt tölteni a helyszínen az akklimatizálódással, a víz sem kirívóan hideg, szóval elég négy-öt nappal előtte kiérni. Ráadásul a szervezők biztosítottak arról, hogy ha a verseny elmaradna, én akkor is úszhatok, garantálják a feltételeket – kvázi a korábbi eredményességemre tekintettel kedvezményt adtak. Ezért aztán, ha a járvány miatti korlátozások élnek is, augusztus nyolcadikán úszhatok.

Ugyanakkor az oltás miatt bizakodó vagyok, úgy készülök, hogy nyugodtan meg tudom tenni az első lépést.

Ezt mi követheti?

Egyelőre nem látok Svájcon túl, hiszen a tervezés az anyagi háttértől is függ, és nem szeretném jobban megterhelni a támogatóimat. Úgy tervezem, hogy ha lehetséges, összekötök két-három helyszínt, például az Ontario-tavat a Tahoe-tóval, sőt ezt a kettőt New York körbeúszásával is, ám ez jórészt a finanszírozástól függ. Azt hiszem, normál esetben két-három év alatt végezni lehetne vele, és szeretném is rövidebb idő alatt befejezni, mint az Ocean’s Sevent. Az egyébként a szólópályám kezdete volt, nehezebben is teremtettük elő az anyagi hátteret, remélem, hogy a sikeressége egyszerűbbé teszi a mostani megvalósítását.

Ha már a helyszínek: melyiket tartja a legkeményebbnek?

Több úszás is nagyon nehéz lesz. Az Ontario-tó alsó hangon hatvanöt kilométer, és a tizenhat-tizennyolc Celsius-fokkal hidegnek számít, azonban a Loch Ness még ennél is durvább, átlagosan tízfokos a hőmérséklet. Nagy kérdőjel bennem a Titicaca-tó, hogyan kezelem majd a nagyjából négyezer méteren az oxigénhiányos állapotot, fejtörést is okoz, miként lehet felkészülni erre. Az új-zélandi próba sem lesz egyszerű.

Az Ocean’s Seven állomásainak távjával összehasonlítva azért ezúttal többet kell úszni.

A két sorozat közül melyik a nehezebb?

Mindkettő más. A tengeri sorozatban többnyire rövidebbek a távok, ám az áramlatok nagyon meg tudják keseríteni az ember életét. Persze, ha kifogunk egy jó időpontot, lehetőséget, akkor a Cugaru-szoros, a Cook-szoros vagy a Gibraltári-szoros rövidíthető. A Cook-szorosnál például tudtam, hogy nagyjából hat-hét órát töltök a vízben, ám a tavakban nagyobbak a távok, alapból hosszabb időt, átlagban tíz-tizenkét órát kell tempózom. Az élővilággal nem szükséges foglalkozni, a magaslattal igen – kicsit olyan, hogy ami mellette szól, a másik oldalon ellene.

Ezért nem sikerült eddig senkinek?

Lehetséges… Én a szélsőségek felől közelítem meg: a Balaton-átúszásánál tettem meg nagyobb távot, az Északi-csatorna hideg vízénél pedig Loch Ness sem lesz rosszabb, legalábbis akivel beszéltem, ezt mondta, szóval megnyugtató érzés, hogy képes lehetek a sorozatra. Előfordulhat, hogy valaki végül előttem befejezi, de motivál, hogy a saját értékeim szerint valósítsam meg: mindenhol a csúcsidőt szeretném belőni célként.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!