Néhány héttel a nagy terv megvalósítása után hogy érzi magát?
Nagyon jól – felelte az 53 esztendős Zimányi András, aki augusztus 6-án, Balatonkeneséről indulva több mint ötven óra, összességében négy nap alatt végigúszta hosszában a Balatont. – Három évig készültem, és az utolsó időszakban éreztem, képes leszek végigcsinálni, de azért volt bennem némi félsz. Egyébként a nagyjából nyolcvan kilométer könnyű volt, nem is gondoltam volna, hogy ennyire megtérül a befektetett munka. Kicsi hiányérzetem van, hogy a három helyett négy nap kellett a táv teljesítéséhez, de ez nem számít, mert még mindig élvezem az örömöt, amelyet magamnak szereztem, Nem gondoltam volna, hogy ennyien érdeklődnek majd a teljesítményem iránt.
Bár azt hittem, megvisel a táv, mosolyogva jöttem ki a vízből, a kritikus pillanatokat az első nap estéjén és a harmadik napon éltem át.
Honnan jött az ötlet, hogy nagyjából ötven évesen elkezdjen felkészülni egy ilyen távra?
Valamikor az ezredforduló táján gondoltam rá, hogy milyen jó lenne hosszában végigúszni a Balatont. Akkor már túl voltam egy-két Balaton-átúszáson, mármint az 5.2 kilométeren. Fejben el is kezdtem tervezni, de nem volt lehetőségem edzeni, dolgos évek következtek. Taxis vagyok, rengeteget dolgoztam, aztán teljesen elmaradt a mozgás, a kilók pedig csak jöttek és jöttek, meg velük a magas vérnyomás is. Nagyjából három éve olvastam egy szlovén férfiról, aki két hónap alatt végigúszta az Amazonast, és az teljesen fejbe vágott. Végigúszott szinte egy kontinenst, ehhez képest nem táv a Balaton, mégis hagyom elmenni az éveket. Persze ő profi, én meg amatőr, de úgy terveztem, hogy sikerülhet.
Miért az úszás, és miért ilyen nagy táv, amatőrként?
Furcsa, az úszásban tényleg nem szokás ekkora terveket megfogalmazni, az 5.2 kilométeres Balaton-átúszás a tipikus, a hosszú távoknak nincs olyan nagy divatja, mint a futásban.
Sokáig futottam is, amelynek nemcsak a fogyást köszönhetem, hanem a csodálatos útvonalakat is, amelyeken jártam. A futásban azonban nem voltak nagy céljaim, míg az úszásban igen.
Nekem a Balaton mindig is a legszebb időszakomat, a gyermekéveimet jelentette. Anyukám tanított meg úszni, ő úszott be mindig messzire a tóba. Sajnos azt nem érhette meg, hogy hosszában végigúszom a tavat, de velem volt, fentről látta.
Rendben, kitalálta a nagy tervet. Hogyan látott hozzá a megvalósításhoz?
Mányoki Attiláról tudtam, hogy huszonöt óra alatt teljesítette a távot, s úgy kalkuláltam, nekem három nap kell hozzá. Az volt a terv, hogy megtanulok úszni gyorson, mivel nem tempóztam jól. Megkerestem Hajdú Lászlót, aki az Univer24 elnevezésű versenyen majdnem annyit úszott le, mint én a Balatonban. Kedvesen és óriási segítőkészséggel fogadott, s vezetett be a profik világába. Mindenki támogatott, nekik köszönhetően sokat nőtt az önbizalmam. Nem tudom, hányan tették volna tűzbe értem a kezüket, hogy tessék, itt van egy öreg csávó, aki meg akarja valósítani régi álmait, hogy megmutassa, van még olyan erős, mint a húszévesek.
És sikerült.
Tényleg kellett hozzá a profi segítség. Hidvégi Andrea tervezte meg az étkezésemet, Szlavicsek Gizella legalább egy évig foglalkozott velem – ő harminc éve első magyar nőként átúszta a La Manche-csatornát. Munkahelyem, a 6×6 Taxi az úszás karitatív célját segítette, mivel a Bátor Tábor gyermekeiért is úsztam, továbbá a zánkai Szentgróti család szállással segített minket. Nélkülük nem sikerült volna. A három év alatt egyébként különböző edzésterveim voltak. Kezdetben úszóiskolába jártam – ahová most visszairatkoztam –, esténként egy órát edzettem. Aztán vasárnaponként hajnalban kelve úsztam hosszokat. Az utolsó hónapokban Bujna Lillától kaptam edzéstervet, és ha nem ő adja a kezembe, biztosan összetépem, mert alig voltak benne hosszú úszások. Nem volt könnyű összeegyeztetni a felkészülést a munkával és a családi élettel, de sikerült.
Hogyan tovább, mi a következő kihívás?
Most nem edzem olyan intenzitással, mint a Balaton végigúszása előtt, de már két nappal később vízben voltam. Egyelőre nem álmodtam újabb nagy tervet, de célom, hogy az Univer24-en képes legyek huszonnégy órán keresztül úszni. Legutóbb tizenkét–tizennégy óra után belázasodtam, most szeretném teljesíteni a fizikailag és mentálisan nagy kihívást jelentő feladatot.
A nagyjából nyolcvan kilométer megtételének mi az üzenete?
Fontos volna, hogy a korosztályom megértse, nem szabad félretenni a régi álmokat. Az ötvenévesek is fantasztikus teljesítményre képesek, elég Szőnyi Ferencre gondolni.
Az úszóiskolában, ahova járok, nálam gyorsabbak és fiatalabbak szisszennek fel hatszáz méternyi bemelegítő úszás miatt, pedig nem kellene, mert óriási erőtartalékaink vannak.
