A Kékszalaghoz hasonlóan az idén 50. alkalommal rendezték meg a fesztiválregattát, amely egy héten át a vitorlázás és vízi sportok szinte teljes palettáját felvonultatja programjaiban. Az utánpótlás, a gyermekek vitorlásversenyeitől kezdve az összes népszerű vízi sport, de még a tengeri úszás is helyet kap a hosszú tengeri kikötőparton felállított sátorsorban és a színpadokon. Mi lehet a varázsa az 1969-ben először megrendezett eseménynek, mi vonz ide naponta tízezreket, és miért jönnek még Új-Zélandról is hajók erre a versenyre? A recept egyszerű, és nem a sportérték, a határokat döngető teljesítmény, a többnapos vagy hónapos vitorlázás a megfejtés, hanem egy nagyon rövid és a partról kíváncsiskodóknak is jól látható pálya és a buli, a nagy teljesítmények helyett a vitorlázás ünneplése a megfejtés.
A verseny önmagában olyan mértékben népszerűsíti a résztvevő hajókat, hogy egyre nő a versengés: ki tud minél nagyobb és gyorsabb száz láb feletti maxi jachtokat kiállítani, amelyekből bőven érkeztek az 50. Barcolanára.
A kisebb hajók sem maradnak el. A látványos óriások mellett a mezőny nagyobb részét, a kis bárkáktól kezdve a családi cruiser hajókig, emberibb léptékű vitorlások teszik ki, de még a veteránkorú érdekességeket is bedobják az olaszok. Az 50. Barcolanára érkezett az iskolahajó Vasco de Gama is, elképesztő méreteivel, a város fölé magasodó árbócaival meghatározó látványossága volt a csaknem háromezres mezőnynek.
A vasárnap elrajtolt versenyre már hajnalban készülődtek a hajók, mint az egyik magyar induló, a hazai gyártású RC44-es legénysége is. Ez a hajó egyébként egy ma is futó versenysorozatra készült. Az America’s Cup reformere, Russel Coutts hívta életre, és a Koperben élő szlovén Andrej Justin tervezte, majd Paulovits Dénes nyerte el a teljesen karbonból készülő jacht sorozatgyártását, és 24 hajó el is készült ebből a remek tervezésből. Eszenciája a magyar No.1. nevű csapatnak, hogy ők az első hajót szerezték meg (innen a név), és hosszú tőkesúlyát lerövidítve a sekély Balatonhoz igazították, így idén ott is sok versenyen jeleskedett már a hajó. A tengeri visszatérés régi terv volt, gyengébb szelekben nagyon jó eséllyel indul ez a hajó. A verseny tehát hajnali készülődéssel indult, a környező szlovén és olasz kikötőkből özönlöttek a vitorlások a több kilométeres rajtvonalra, és erős temperamentummal próbáltak minél jobb pozíciót tartani a rajtig. A felspannolt kapitányok a tumultusban sokszor ütköznek, az árbóctörések sem ritkák, az amatőr versenyekre otthon is jellemző bekiabálások itt folyamatosak. A feszült helyezkedésnek a rajtot jelző ágyúlövés vetett véget, és meglódult a többezres mezőny. Idén a friss szélben az óriás maxik nagyon látványosan húztak el a mezőnytől, de ez első szakaszon a méretében fele RC44-es is jól tudta tartani a kezdő sprintet. Innentől a lerövidített tőkesúly már kevésnek bizonyult, az óriások és más gyors hajók lassan „legyalogolták„ a magyar csapatot.
A mindössze kétórás körön stílszerűen a 44. helyen futott be a magyar RC44-es, így is gigajachtokat előzve meg a mezőnyben közepesnek számító hajóval.
A versenyt a 100 láb feletti Spirit of Portopiccolo nyerte meg, második az Új-Zélandról érkezett Ottica Inn, harmadik a Way of Life supermaxi – nekik egy óránál kevesebb idő is elég volt a pálya teljesítésére. A beérkező hajókat kivétel nélkül óriási ünneplés fogadta, ez a mindössze néhány órás verseny óriási figyelmet kap a sajtóban. A Kékszalag a sportértéket, a teljesítményt tekintve sokkalta nagyobb feladat, mint ez a show-esemény, de nem ezért jövünk erre a fiesztára.
A Barcolana idei rekordmezőnye és a vitorlázást bemutató programok elképesztő élményt adnak. A vitorlázás szerelmeseinek egyszer érdemes ellátogatni ide mint a szezon legnagyobb eseményére, hiszen az ötvenegyediket is garantáltan megrendezik Triesztben.
Fotók: Studio Borlenghi
