Közeleg a nyár, és az évszaknak megfelelő kedvelt kikapcsolódási formák egyike a búvárkodás. Aki tengerpartra utazik, annak gyakorlatilag vétek kihagyni, hogy körülnézzen a víz felszíne alatt. A legtöbbször a helyszínen is el lehet sajátítani az alapokat, de ha nem a nyaralóidőt akarjuk a palackos búvárkodás megtanulására pazarolni, akkor érdemes itthon, tanfolyami keretek között megismerkedni az alapokkal.
A tanfolyamok szinte mindig két részből állnak: az elméleti és a gyakorlati ismeretek átadásából. Az elméleti oktatás során megtanítják a búvárkodás szabályait, hogy milyen előírásokra kell figyelni mások és a saját érdekünkben.
Ezek általában két-három napos tanfolyamok, tehát nem vesznek igénybe túlságosan sok időt.
A gyakorlati fejtágítás során megmutatják a légzőkészülékes merüléshez szükséges felszereléseket, illetve megtanítják azok használatát, továbbá felkészítenek a vészhelyzetek kezelésére is. A gyakorlati oktatás általában uszodában zajlik, lényegében addig gyakorolhat a „diák”, amíg mindent el nem sajátított. Később vizsgamerülés során, természetes vízben kell bemutatni a megtanultakat.
Aki viszont nem akar palackkal merülni, annak ott van a sznorkelling: ilyenkor légzőcsővel és szemüveggel nézheti meg, mit is rejt a tenger. A búvárszemüveget (vagy maszkot) és a légzőcsövet a nyaralás előtt, még itthon be lehet szerezni, de külföldön is meg lehet vásárolni.
A maszk azért hasznos és jobb, mint a szemüveg, mert a segítségével az eltérő fényviszonyok ellenére a víz alatt is tökéletesen láthatunk.
Sokan megijednek attól, hogy mi történik, ha víz kerül a légzőcsőbe, pedig nem kell aggódni, hiszen egy erőteljes fújással eltüntethető a folyadék. Fontos viszont, hogy mindig kifújással kezdődjön a légzés. Ha pedig uszonyt is beszerzünk, az úszás sem lesz fárasztó.
