Hát kikötöttek…
Kikötöttünk – mondta Tazacortéról Rakonczay Gábor a Csupasportnak. – A következő napokban kiemelik a vízről, és a parton tárolják a hajót, novemberben tesszük vissza, akkor megyek tovább. Ha most folytatnám az utat, jó eséllyel éppen a hurrikánszezon elejére érkeznék meg a Karib-térségbe, ezzel pedig nem szabad szórakozni. Sokat gondolkoztam, hogy mi is legyen, de a biztonságot szem előtt tartva úgy döntöttem, később folytatom az utam. Novemberben sokkal több időm lesz a hurrikánszezon előtt. Itt lesz addig a járgány, amúgy minden szuper. Az óceán pedig megvár.
Mi volt az oka, hogy lassabban haladt a vártnál?
Elsősorban az időjárás miatt haladtam lassabban, mint vártam. Összesen három nap volt olyan, amilyennel számolni lehet ebben az időszakban. Nagyrészt szélcsend és szembeszél volt az egész úton. Emiatt dupla annyi időbe telt teljesíteni a távot, és így a szezon végére értem ide. Veszélyes lenne, ha most továbbmennék. Kettős érzések vannak bennem, mert egyszer azt gondolom, hogy beülök a hajóba, és megyek, lefaragom azt a néhány napot, de racionálisan, józan ésszel gondolkozva ezt a döntést kellett meghoznom. Nem lenne szerencsés végig azon agyalni, hogy vajon átcsúszom-e egy nagyobb vihar előtt, vagy sem. Emiatt az élményfaktor is sérülne. Márpedig ilyesmit azért csinálunk, hogy a körülményekhez képest jól érezzük magunkat. Szerencsére novemberig biztonságban lesz a hajó, itt jó helyen van.
Harminchárom napot és tíz órát töltött a vízen, összesen ezernégyszáztíz kilométert evezett. Milyen érzésekkel lépett ki a szárazföldre?
A kikötés előtti két nap veszélyes volt, a hajó ekkor fel is borult, elegem volt már… Az is benne volt a pakliban, hogy nem sikerül a kikötés az erős keleti szél miatt, de végül összejött, aminek nagyon örültem. Itt nincs motor, nem úgy van, hogy csak behúzom a kéziféket – a hullámok folyamatosan viszik a hajót, gondolkozni, taktikázni kell és erősen alkalmazkodni az időjáráshoz. Szerencsém volt, minden összejött, a kikötés napján a sziget nyugati oldalán alig volt szél. A sziget gyakorlatilag egy nagy vulkán, ami nyitott a kikötő felé, így elég erős szélben kötöttem ki. Hogy milyen érzés volt? Fantasztikus. Sokat jelentett, hogy a szüleim, családtagok, ismerősök és a szigeten élő vagy éppen ott nyaraló magyarok kijöttek elém. Nagy élmént volt.
Említette a felborulást, ezen kívül milyen nehézségekkel kellett megküzdenie?
Brutális volt a hajóforgalom. A kikötés után tudtam meg, hogy nem lehet használni a Szuezi-csatornát a hajóforgalomnak, így a Közel- és Távol-Keletről érkező teherforgalom nagy része Afrikát megkerülve erre jön át a Gibraltári-szoroson a Földközi-tengerre. Tényleg döbbenetes volt a forgalom, a kicsi hajóm alacsonyabban volt a vízen, mint a hullámok, veszélyes szituációk kerekedtek. Ami a felborulást illeti, éppen kint voltam a fedélzeten, amikor megtörtént. Gyakorlatilag a hajó rám borult, csak kapaszkodtam, amikor a hullám továbbrobogott, és a tőkesúly visszarántotta a hajót. Nem tudom hova akadt be az ujjam, csak azt észleltem, hogy a jobb kezemen a gyűrűs ujjam derékszögben van… Örülök, hogy ennyivel megúsztam. Rögzítettem, majd mentem tovább, evezni ugyanis lehetett tőle. Valószínűleg marad nyoma. Többen kérdezték, hogy az ujjtörés is közrejátszott-e a döntésemben, hogy kikötöttem, de nem. Ezzel még tovább tudnék menni, de az időjárás már más tészta.
Hogy néznek ki a következő napjai?
Igazi spanyolosan történik az ügyintézés. Először azt mondták, hogy a héten, szerdán kiemelik a hajót, ám most úgy van, hogy csak jövő kedden. Addig biztosan maradok. A felszerelés, az élelem és egyéb dolgok ki lettek pakolva, sok minden jó lesz novemberben is, de azért ismét fel kell majd tölteni a készletet. Amint kiemelik a hajót, mehetünk is haza, ismerve az itteni ügyintézést, ez még bőven lehet két hét is.
