Normál esetben reggel nagyjából nyolc kilométer úszással és szárazföldi munkával indítom a hetet, de most nem ez történt, hiszen nagyjából másfél-két hete nem jártam uszodában.
Eleve mindig óvatos szoktam lenni, ha valami nincs rendben, inkább kihagyok, otthon maradok, hogy az immunrendszerem összekaphassa magát. Egy kisebb megfázás miatt éppen leálltam néhány napra, ami után végül elmaradt a folytatás.
Az év fő célja a június 22-i New York-i úszás, és mert a szervezők még nem törölték a nevezésemet, úgy kell készülnöm, mintha biztosan indulnék.
Csakhogy az úszás speciális mozgás. Lehetetlen százszázalékosan helyettesíteni a szárazföldön, szükség van a vízérzetre, a különleges közegre. Ráadásul hétfőn „gyönyörűen” esett a hó, szóval az időjárás sem kedvez annak, hogy esetleg szabad vízben tempózzak.
Sokszor elmondtam, a fizikai kondíciót a medencében tudom megszerezni, hiszen ott mérhető az úszás, számolható, mennyit tettem meg – szabad vízben nehéz kivitelezni a négyszáz vegyest vagy a hússzor négyszáz méter gyorsúszást. New Yorkban nem túl hideg vízben úsznék, ezért, őszintén szólva, most nehezen veszem rá magam arra, hogy huzamosabb időt töltsek el hét-nyolc fokos vízben.
Egyelőre abban reménykedem, hogy változik az időjárás, és április elejére melegednek annyit a szabadtéri vizek, hogy tudjak úszni. Pusztán a szárazföldi munkával roppant nehéz fenntartani az erőnlétet, de törekszem rá, amiben sokat segít az otthoni szobakerékpárom. Nem átlagos darab, számítógéppel van összekötve, azaz nagyon precízen megtervezett munkát tudok végezni, annak megfelelően alakítható, milyen domborzaton haladnék.
Nem könnyű megélni a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetet, de senki sem így tervezte, így én is igyekszem optimista maradni. Próbálom mindenben megtalálni a pozitívumot, és az jó, hogy ritkán tud ennyi időt együtt tölteni a család.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
