Erről vallott nekünk a háromszoros olimpiai bajnok kajakos, Kovács Katalin, aki a Budapesti Honvéd PR-vezetője.
Miután az ember több mint két évtizedeken keresztül nagy terhelés mellett, napi két edzéshez igazítva élte az életét, a visszavonulása után vágyik még a rendszeres sportra?
Hát persze! Amikor 2016-ban letettem a lapátot, egy éven keresztül még heti négy-öt edzést tartottam úgymond magamnak. Ám sajnos a lábamban keletkezett egy sérülés, elszakadt egy hajszálizom, ami szinte mindenben gátolt, így vissza kellett fogni magam. Most kezdtem el újra mozgolódni.
Mit jelent az a mozgolódás?
Pontosan annyit jelent, ami a kislányom, Luca mellett belefér az életembe. Heti kétszer tornázom és úszom. Van egy remek fittvideó, amit otthon meg tudok csinálni, az uszodában pedig próbálom visszahozni azt a szintet, ami versenyzőkoromban volt, vagyis szeretnék úgy kétezer-ötszáz méter körül teljesíteni. Általában a hat hossz gyors-két hossz vegyes etapokat váltogatom, ami jó erőnlétet jelent. De persze ez nem az a szint, amire a testem és a lelkem is vágyik. Ha heti öt edzésem lehetne, már nagyon boldog lennék.
A kajakozás nem hiányzik?
Hiányozna, ha a belváros közepén lenne egy Holt-Tiszánk. A nagy Duna nem feltétlenül vonz, bár néha megkívánom a kajakozást, amikor a rakpartról azt látom, hogy tükörsima a vízfelület. Szentendrétől jókat lehetne evezni, de számomra túl körülményes lenne megszervezni azt, hogy heti szinten kétszer-háromszor hajóba üljek. A legutóbb tavasszal Szolnokon volt lapát a kezemben, egy forgatás erejéig evezgettem, és nagyon jó érzés volt. Szívem szerint ki sem szálltam volna a hajóból, álomszerű érzés volt. És ez a része az életemnek már álomszerű érzés is marad.
A Budapesti Honvéd PR-vezetőjeként dolgozik, mennyire zsúfoltak a napjai?
Igyekszem megtalálni az arányokat a munka és a család között. Délelőtt a klubbal kapcsolatos munkámat végzem, és boldoggá tesz nagyon, ha sikereket érek el, délután pedig már a családra fókuszálok. Ha óvoda van, megyek a kislányomért, bevásárolok, főzök, pakolok, mint a nők, a háziasszonyok mindenhol a világon.
De gondolom, azért fél szemét a sportágán tartja, követi az eseményeket.
Persze, hogy követem, és nagyon várom már a második válogatót, ahol szerintem nagy csaták lesznek a nőknél. És természetesen szurkolok a honvédosoknak, akik közül kiemelném Csipes Tamarát. Le a kalappal, hogy szülés után milyen jó formában tért vissza! Remek versenyző.
Borítókép: Tumbász Hédi
